Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

Higy benne folyton, rendületlenül, Remélj, szeresd öt forrón, szüntelen. Meglásd, síron tál üdv mosolyg feléd, S vigasztalás a földi életen ! ! —

246

Az égi gondviselés.

Ballada.

Derült az ég, mosolygó csillagok Rezgő sugárral játszanak fölül,

Alant rónákon bércek ormain Halotti csend, mély hallgatás terül.

Kietlen puszták néma tájain,

Hol itt ott busul egy száraz bokor,

Nem lakja senki, vándor kis madár Pihen meg rajta, nap leszálltakor.

Itt elhagyatva, rég emlékjelül Az üdvözítő szent keresztje állt;

Mig élt a tájnak volt zarándoka,

Hozzá olly sokszor áhítozva járt.

Most embertől nem látogatva meg Felejtve áll a pusztán egyedül,

Körötte éj van — fényes hold ragyog, A táj halotti álomba merül.