Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Versezetek

247

A rónaság határain Sötét erdő áll csendesen Lehullatván zöld lombjait Haldoklik életjeltelen.

Majd fölriasztja megzúdult Levélcsörgés mély áliniból,

A síkra lép egy bujdosó Kietlen, gyász homályiból.

Ki jár félelmes utjain Magányos éjben egyedül? Midőn még a vad állat is Tanyáján szenderegve ül.

Szegény tévedt ifjú bolyong Erdők, puszták határain; Féltében szive úgy dobog, Könyük ragyognak arcain.

Megy cél nélkül reménytelen Az éjfél csend óráiban,

Hulló könyüje megtörik A tiszta hold sugáriban.

Midőn igy jár, véletlenül A szent kereszt alá jut el,

És forrón átölelve azt Pihenni hozzá térdepel.

II.