Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be

223

mellyeknek törvényeivel ha ellenkezik valamelly tanítás : azt bátran eretnekséggel bélyegezhetni.

De tán fárasztóan s hosszan is értekeztem az eretnekség fogalmáról, csak egy és igen érdekes észrevételem van még, inellyet ha ön figyelmével meg akar ajándékozni, miután megvizsgáltuk az eretnekség természetét: vessünk egy tekintetet tulajdonaira is, bizton hiszem, hogy legrövidebb utón meggyőződik arról , miszerint egyenesebben és igazságosabban nem festhetök le Luther tanainak tulajdonai, mint mi azokat előtüntetjük.

Vegyük tehát figyelembe azt, hogy a kereszténység körében fölmerült és az egyházban mozgást idézett minden eretnekség közöl nincs egy sem, mellyet öt vagy hat oldalról is nem jellemezhetnénk. Először mindjárt megnevezhetni az eretnekség szerzőjét, az eretnekség születését és születésének évszámát, a helyet, melly bölcsője volt, megmondhatni az uj dogmát, melly fölizgatta az öshitüeket, megnevezhetök annak első ostromlói, s a zsinat, melly rá az átkot kimondta. Jelesen: tudva van, hogy Arius lelkipásztor volt szerzője a róla nevezett eretnekségnek, hogy Krisztus születése után 316-ik évben kezdte istentelen tanítását hirdetni, hogy Egyiptom tartományának Alexandria nevű városában kezdett tanítása terjedezni; hogy Arius tana volt: az ige vagyis a második isteni személynek az Atyávali egy lényegét tagadni ; hogy szent Alhanás alexandriai és Sándor patriarchák teljes buzgalommal és nagy tudományossággal küzdöttek azonnal ellene, s hogy e tanra a nicaei zsinat mondá ki a sújtó egyházi átkot.

Elmondhatni ezeket Nestor, Eutyches, Pelagius és