Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
224 mindazok eretnekségéről, kik valaha az egyház hékés nyugalmát fölzavarták. És az alább jegyzett hitcikkelyt tekintve, első pillanatra szembeötlik a luthera- nismusnak a többi régi eretnekséggeli nagy hasonlósága. Ugyanis vallásuknak elnevezési cime, nem ismerteti-e meg azonnal szerzőjét? Ha Luther nem létezik, lett volna-e valaha lutheránus vallás vagy lutheránusok ? Önöknek egész tanösszege egyedül Luther elváló szentirási magyarázatán tevén alapítva, ki nem látja, hogy ha egy fejjel kevesebb van a világon, az ösvallás fönmarad régi állapotában, és soha szóha nem vétetnek azok, mellyek jelenleg bennünket önöktől elválasztanak. Helyén találom itt a bar- celoni tudós és szent püspöknek Novát követői ellen intézett szavait Lutherre alkalmazni. „Hol kapta ezen ember a tekintélyt, mellyet magának igényelt a religio változtatásában ? — azt kérdi szent Pacian a negyedik században1) — nyelvadományai voltak-e? Propheta volt-e? Támasztott-e föl halottakat? Csak csodák szükségesek annak bemutatására, hogy joga van valakinek uj evangeliomot hirdetni, vagy annak uj értelmezést adni ; az apostol figyelmeztetése szerint : „Ha valaki közöletek más evangeliomot hirdet, mint mi hirdettünk, legyen az bár az égből leszállóit angyal, átok rá.“ Vagy azt fogják mondani : Novatián csak An ipse tantum auctoritatis accepit? Linguis locutus est? 'Prophetavit? Suscitare mortuos potuit? Horum enim aliquid halj ere dehuerat, ut Evangelium novi juris inducerit. Etsi contra clamet Apostolus, licet nos aut angelus de coelo evangelizet voids , anathema sit.“ Novatianus sic intellexit : sed Christus sic docuit : ergo a Christo usque ad Decii tempora nullus ? Epist. 3, ad Sympronianum, t. 4. Bibi. Pat. apud Anisson., p. 304
