Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
222 követvén a keresztények közös megegyezésével tart— sanak.^ Látható ebből, hogy az ötödik század óta mindig olly fogalmat tartottak az eretnekség természetéről, mellyet maiglan mi is tartunk. Mit mondok, az ötödik század óta? Sőt szerző munkája kezdetén nyíltan megvallja, hogy ö csak az őskor maximéit tévé magáévá1) Valóban minden időben úgy tekintetett az eretnekség, mint elpártolás az átalánosságtól ; soha nem vétetett egyesek vizsgálata alá a világos helyek meghatározása, azon biztos hit uralkodván, hogy az igaz és valódi világosság mindig az egyház részén áll, a hamis és látszólagos világosság pedig mindig azok részén állott, kik elszakadva a nagy keresztény testülettől, részletes véleményökhez ragaszkodnak. A szentirási helyek egybeütközésében a nagyobb vagy kisebb világosság, ha azon viszonyt tekintjük, mely- lyet hatása okoz, az emberek végtelen nagy tömege elölt mindig elvitázható s kétséges marad, mert a nagyobb világosság lényege mindig a vallási vitatkozók különböző tehetségei- s elöleges hitérzelmeitöl függ, melly egyik szeme előtt gyakran kiderül, inig a másik előtt rejtve marad; bizonyos továbbá, hogy nem ritkán az önkénytől is sok függ s következőleg nem szolgálhat minden kereszténynek biztos vezérfényül valamelly eretnekségnek tévely nélküli meghatározásában. A keresztények átalános hite, azanya- szentegyház határozatai, jó és csalhatlan biztosítékok, *) *) A Majoribus tradita apud nos deposita describam, relatoris fide potius quam auctoris praesumtione, T. 7. Bibliot. Patrum apud Anissonios. p. 15.
