Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)
Levél egy protestans ministerhez, mellyben Luther mint számos régi eretnekség fölélesztője mutattatik be
220 nekségröl fönebb jegyzett fogalma nem elég tágas minden eretnekek egybefoglalására, sem elég szabatos arra, hogy általa mindig megkülönböztethető legyen az eretnek a nem eretnektől. Nem terjed ki minden eretnekre, mert nem foglalja magában az egyház átalános és állandó hagyományának megtámadóit ; pedig egyedül e tény miatt soroztatott (mint már ein- litém) Helvid és mások az eretnekek közé. Valóban, kik ellene nyilatkoznak a szentirásban nem foglalt, de a hagyomány csatornája által hozzánk származott apostoli tanításnak, nem kevésbbé vakmerők, sem ke- vésbbé vétkesek, mint kik az Írott szónak ellene mondanak, minthogy az apostoloknak a Szentlélek úgy sugallóit az élöszóvali tanítás alkalmával, mint a szentirás szerkesztésében. Sőt merem állítani, hogy önnek fogalma nem elég erős az eretnekek megcáfolására, nem is elégséges mindig az eretneknek nem eretnektöli megkülönböztetésére. Ugyanis tudva lesz ön előtt, hogy az eretnekek gondosan fürkészik s ragadják meg a dogmáik- s céljaiknak kedvezőleg feltűnő szentirási helyeket, és ezen látszólagos kedvezményeket mindig föl is találják, mellyek azután hitellenes benső érzelmeikre szinte úgy hatnak s olly következményeket szülnek, millyeket a valóságos s tiszta világos idézetek szülhetnének. „Ha kérded tölök — igy szól a hasonlilhatlan Lirini szent Vince — mi okból kívánják ős vallásodtóli elpártolásodat s részletes uj tanjukhozi ragaszkodásodat, azt válaszolják kezdetben : mert irva van, és azonnal idézni fognak ezer helyet, ezer példát, ezer törvényes tekintélyt, zsoltárokat, apostolokat és látnokokat s mindezekkel lel
