Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

8

nyekbe helyezik, s üdvöt mégsem hozhatnak. S miután a státusférfiak a népek boldogításárai hivatásuk érzetében folytonos kísérleteket lesznek : számtalan intézmények- s követelésekkel öntik el a szegény népet, mellyek sziklaként nyomják öt, s e követelések imitl amott rósz hatást gyakorolván az elégület- lenség s a bizalmatlanság mindinkább nagyobbodik- Mindez korunk terhei- s nyomasztó viszonyaival az általános elégedetlenséget tünteti elő. Azonban a valódi alapot nem a külviszonyokban, hanem az ember bensejében kell keresni. A béke s megelégedés kihalt a keblekből, mert azokban Krisztus nem lakik többé : kellemetlenül érzi magát azon ember, a ki megváltóját elveszté, s az állami intézmények jéghideg rendeletéi nem pótolhatják a szellemi veszteségeket, nem viríthatják föl a szív kopárságait. A mit szent Pál a pogányokról mondott, hogy ök Isten s remény nélkül vannak a világon : azt korunk nemzedéke felöl is fájdalommal mondhatjuk el, hogy t. i. remény s vigasz nélkül van a világon, mert elpártolt megváltójától.

a- §.

Mentő eszköz s üdv csak az egyháztól jő.

Miután tehát korunknak a nép legbensöbb lelki életében gyökerező baja általános, mi fog itt segíthetni rajtunk? Számtalan üdv-, enyh- s ótalomszert hozott javaslatba a jelenkor, mellyek azonban eddig sem összesen, sem kiilönvéve nem bírák a bajt elmozdítani. Legtöbben üdvöket az állami és társadalmi formák megjavításában keresik. E részben sok