Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

7

nek Krisztus, és az egyház után kellene állniok. Azért misem kényszeríthet bennünket a lanyha optimisták azon véleményének hódolni, hogy minden jól. és rendben van. Nem, ez így nem maradhat, jobbá kell lennie, mert ha jobbá nem lesz, roszabbá vá- landik. Népeknek úgy, mint egyeseknek erkölcsi kifejtésénél nincsen állapodás, mert maga az állapodás már bukás, s visszaesés a múltba. A tökélyvágy ösztönöz bennünket, hogy félbirtokával meg ne elégedjünk.

Boszonkodnak ugyan sokan az illy panaszok hallatára, mondván : hogy ez által semmit jobbá nem teszünk, s hogy meg is történt minden, mit a népek boldogílására tenni lehele, azért jelenleg a legjobb utón állunk. A panaszokkal csak az alvókat kívánjuk fölébreszteni, s a vakoknak szemét megnyitni, hogy lássák : milly magasra emelkedtek a kor hullámai, mert a vélt jó út könnyen csak igen rövid, s nem tarlós út lehet. Menjetek a városok-, vagy falukba, menjetek az erdők rengetegei-, vagy a puszták síkjaira, s kérdezzétek meg az embereket: boldogoknak érzik-e magukat, s mit várnak a jövőtől? elégület- len szivekre, levert kedélyekre fogtok akadni. Alig panaszolkodtak valaha az emberek annyit mint most: alig volt valaha annyi kedvetlenség s ‘elégületlenség a népben, mint jelenleg. A társadalom minden osztálya levertnek látszik, s kibontakozni úgyekezik kétséges állásának otthoniatlan érzeteiből. Nem magában a korban, hanem azon kivül keresgélik a baj forrását, s így az orvosságot is nem benső sebeikre alkalmazzák, hanem magukon kivül a megváltoztatott társadalmi viszonyokba, megmásított álladalmi törvé