Munkálatok a pesti növendékpapság egyházirodalmi iskolájától - 16. évfolyam (Pest, Emich és Eisenfels Könyvny., 1852)

A papság föladata a 19-ik században

6

hogy ez által a forradalom megsemmisítetett. Ezért a forradalom egy érthetlen lapja marad a történettannak. Egyik óvszer a másikát követi, a kisér— lettételeknek vége hossza nincs; a forradalomnak ellenébe valami alaposan és sikeresen még sem tétetett. És az korunk szerencsétlensége , hogy e fö- lületességet s egyoldalúságot leginkább azok tevék sajátokká, kik állásuknál fogva arra hivatvák, hogy a történet mérlegébe nagy súlyt vessenek, kik a fö- nebbi elveket beszíván, azokat külsőleg is terjesztik, — és a papság, korunk kiáltó szükségei s a lelki hiányokkal keveset törődve, magas hivatását nem fogja föl, s lanyha nyugalom, vagy iszonyú vakság érzetében a jövőt az úr Istenre bizza, holott megfeszített erővel kelle a megváltás gyümölcsözésére közremunkálnia.

Igaz ugyan továbbá , hogy a falusi népnél még nem jött ennyire a dolog, s hogy sok város is megmaradt jobb érzelmében, mert az egyház hitét, mindig híven megőrizték, és a szentesített tekintély méltóságát tiszteletben tartották. Azonban csalatkoznánk mégis, lm semmi hiányt sem látva, azt hinnök, hogy minden a maga rendjén van. Alig van falu Magyarhonban , hová a forradalom szelleme el nem hatott volna. A szabadság vágya, s az öneröbeni bizalom itt is vétkes léptekre vezete némellyeket a törvényes felsöbbség ellen. Azon hidegség s egykedvűség a legjobbaknál is a fejedelem iránt ; az egyház iránti teljes részvetlenség; s mi több, az ellenséges föllépések az egyház ellen , elég jeleit adák a vallásos élet hiányának. Ellenben az élvezelvágy s az önhaszonkeresés uralkodóvá lettek , holott ezek-