A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
2« a’ földön, nem is akart és tudott volna nekünk valami jobb- és nagyobbat örökségül hagyni. Következőleg a’ puszta emlékvacsora sem hívőnek, sem hitetlennek nem tetszhetik, eleget nem tehet. 3. De föltéve, miszerint Jézus Krisztus határozottan tanitá, hogy alapítványa nem puszta emlékvacsora, hanem az ő, érettünk adott teste, ’s az ő érettünk ontott vére; valljon nem fog-e akaratlanul is illy tanít— mány (bár milly kétségtelenül legyen kimondva) az értelmes és vizsgálódó elmének visszatetszeni? Valóban sokan, mint egykor a’ zsidók, fejcsóválva kérdezik: „M i k ép’ adh atj a ez n e k ü n k t e s té t e n n í ?£< ’S mire is volna illy eledel szükséges ? — Ez mélyebb vizsgálatra, ’s azon kapcsolat’ kipuhatolására kényszerít bennünket, melly ezen alapítvány, és Krisztus’ megváltási munkái (miket a’ 9, 10, 11-ik fejtegetésekben elő- adánk) közt létez. Nem kételkedhetem, hogy mindazok, kik ezen kapcsolatot átlátandják, megfognak barátkozni egy olly tanitmánynyal, melly azelőtt teljesen mege- mészthetlennek, sőt visszataszítónak tűnt föl. a. Jézus Krisztus a’ kereszfán vétkeinket eltörülte ’s az isteni fólségnek a’ mi engedetlenségünkért vég- hetlen engedelmessége által eleget tett. Jézus Krisztin a’ kereszten mennyei atyjának tetszését, örökbefogadását, lelkét és kegyelmét számunkra megszerzé. Most kérdjük: valljon azt, mit Jézus a’ kereszten müveit, nekünk szerzett és reánk fordított, már most elmúltnak és legfőlebb a’ történethez tartozónak kell—e tekinteni ? Általában Krisztus pusztán történeti-e, ki egykor a’ földön megjelent; nem pedig öröklétű, ki az Atyánál érettünk örökké közbejár, érettünk örökké működik? Mi azt válaszoljuk: Jézus Krisztus ugyanaz ma és mindörökké. *) Következőleg a’ mi reánk nézve akkor volt, midőn a’ keresztfán elvérzett, ugyan az ő most is, és mind végig. Igen, szakadatlanul tart és foly- tattatik egész a’kereszthaláligi engedelmessége; s za- kadatlanul az Atyánál van ő (az érettünk föláldozott.) 1) Zsid. 13, 8.
