A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
27 és bemutatja neki magát, mint ki érettünk magát föláldozta , megsértett fölségét kiengesztelte , ’s mint ki szentségét és irgalmasságát megdicsőité a’ világ előtt; és szakadatlanul reánk alkalmazza a’ megkegyel- mezést, az Atyának örökbefogadását és az örök élet’ örökségét, mellyet ő a’ keresztfán föláldozott teste-, odaadott vére- ’s élete által szerzett. Szóval: ha üdvözítőnk volt ő a’ halálban, úgy nem kevésbbé az uj életében, >) folyvást tart tehát az ő megváltó, szentelő ’s békeszerző jelenléte ’s működése most is az égből. Hanem most azon kérdés támad : valljon az ö (ezen megfeszitett-föltámadott- és öröklétűnek) megváltó, szentelő ’s békeszerző jelenléte ’s működése érettünk és közöttünk pusztán érzékfö- lötti-e, vagy pedig valamelly érzéki jel által is eszközöltetik, úgy, hogy ezen jelhez köthessük hitünket; és a’ láthatlan jelenlévőt, ki testét és vérét érettünk föláldozza, ezen jelben fölfoghassuk? Világos, és már fölebb említők, hogy az embernek szüksége van illy látható jelre, melly által a’ láthatlant fölfoghassa. ’S igy Jézus Krisztus az ő láthatlan jelenlétének, és örökké tartó, testét és vérét érettünk föláldozó, megváltó , szentelő ’s békeszerző cselekvőségének látható jeleid bort és kenyeret rendelt, hogy ezek által őt, mint érettünk jelenlévőt és működőt megfoghassuk; hogy ő benne,’s mind azon kegyelmekben , mellyek benne vannak, részesek lehessünk. Ezek szavai: „Vegyétek és egyétek: vegyétek és igyátok: ez azon test, melly érettetek föláldozni; ez azon vér, melly érettetek kion- tatní fog.“ ’S ha most kérdezzük: valljon a’ kenyér és bor puszta emlékjelei-e halálának; vagy inkább azon jelek és alakok, mellyek alatt Krisztus (igazán, valósággal és mivoltilag jelenlévén) folytonosan kiosztja mind azon kegyelmeket, mellyeket érettünk föláldozott teste’s kiontott vére által szerzett; úgy a’ mondottak után föltétlenül ez utolsóhoz kell ragaszkodnunk. A’ milly igaz, I) Rom. 5, 10.
