A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
25 ’S mindebből milly következtetést huzunk ki? — Bizonyára nem csalatkozunk, ha fölteszszük: miszerint az Ur, fóltámadása után, az oltári szentség’ rendelésére hivatkozólag, (épen úgy, mint halála- ’s feltámadására vonatkozva) korábbi szavaira emlékezteté tanítványait ,1 ) és mondotta nekik : „Ez azon beszéd, mellyet szólottám hozzátok Kapharnaum- ban, midőn mégveletek voltam.“ Mi az akkori tanításban még nem volt eléggé világos, az most azzá lön. Az oltári szentség rendelési szavaknak, a’ sz. apostolok’részéről, betüszerinti fölfogását, egyedül az Urnák, föltámadás után a’ leghatározottabban, és korábbi nyilatkozatokra hivatkozólag adott oktatásából lehet kimagyarázni. 2. A’ másik megjegyzés, mellyet, mielőtt e’ tárgyat tüzetesen fejtegetnők, előrebocsátunk, e’ következő. Vagy azt hiszszük, hogy Krisztus nem egyéb, mint puszta ember, vagy hogy ő valóban az Isten’ fia. Ha nem volt egyéb, mint puszta ember, akkor kevélységnek találjuk azt, hogy ő egyéni meggyőződéséért szenvedett halálának emlékét megrendelé, ’s ezen ünnepély’ folytatására tanítványait kötelezé, vagy csak föl is szólitá. Mit mondanánk, ha Socrates mielőtt a’ méregpoharat kiitta, hasonló vacsorát szerzett-, vagy ha Polykarp, Justin, és az igazságnak egyéb tanúi, kivégeztetésök előtt híveik közt halálukra emlékeztető szertartást rendeltek volna? Akaratlanul is megszállna azon érzelem, hogy itt nem Istent, hanem önmagát dicsőítő hiúság működött, és ezen férfiaktól azon mértékben tagadnók meg tiszteletünket, mellyben őket tisztelet és utódicsőség után vágyóknak találjuk. Hasonlólag Krisztussal. Ha ő puszta ember vala, úgy visszataszít bennünket alapítványa. — Föltéve pedig, hogy ő Istennek valóságos fia, ki örökké fönmarad és uralkodik: úgy igen csekélyszerü ’s reá méltatlannak találjuk, hogy ő halálának csak illy puszta emlékezését renddé; mintha ő, kiben az élet vala 2) ’s kinek adatott minden hatalom mennybenés I ) I.uk. 24, 4i. 2) Jáu. t, 4. 5, 26
