A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
226 rittetni. ’S valamint ők nem tárták méltónak, Isten ismeretét maguknak megszerezni ; úgy Isten is elfordult gondolkodásuknak hagyta őket zsákmányul, hogy miveljék, a’ mi nem illett?“') Tehát nem csak elestek Istentől, ile viszont Isten is elhagyá őket. Ennélfogva a’ tan, miszerint Isten a’ bűnösnek bűnét végnélkül eltűri, már Isten-, és az ő erkölcsi világának eszméjével is ellenkezik; de szintolly határozottan ellenkezik az evangéliummal is, melly kiszabott kegyelem-időt, ’s e’ kegyelemidő’ leforgása után kétségtelenül bekövetkezendő végkárhozatot említ ; sőt azon esetre, ha az ember készakarva roszra fordul, az isteni malaszt’ elvonatását is tanítja. De habár megengednők is, hogy Isten semmi határokat sem szab irgalmasságának, ’s jóllehet a’ bűnös fél örökléten át, az iszonyatosságok’ minden nemeit elkövette is, azért ő mindig egyaránt kész azt kegyelmébe visszafogadni, mihelyt meg akar térni: mit fogunk mondani a’ másik állításra, hogy tudniillik minden bűnös, bármennyire alásülyedt is, végre mégis Istenhez fordul? Jézus Krisztus határozotan az ellenkezőt tanítja. 0 a’ végítéletet csak egy mérhetlen hosszaságu, maguk az ég’ angyalai által sem tudott idő’ lefolyta után hirdeti történendőnek.2) Előbb valamint a’búzának, úgy a’ konkolynak is teljesen meg kell érnie. Azonban csakugyan mindkettő megérik; ’s csupán ekkor, miután teljes érettségre jutottak, következik az elkülönzés. Tanítása szerint tehát a’ világ’ vége nem abban áll, hogy a’ bűnösök Istenhez visszatérnek, hanem hogy istentelenségök- és Istentől! elfordultságuknak egész mértéke megtelik.— De tegyük föl, miszerint az üdvözítő malaszt még ama’ túlvilágon is elérhető; tegyük föl, miszerint az örökké uralkodó Közvetítő, a’ bűneikben boldogtalanul kimúltak’ számára, még a’ túlvilágon is bir megtérítési eszközökkel, ’s azok által megkísérti őket bünbánatra inditni; sőt tegyük föl, miszerint a’ megtérési idő egész aeonokon át terjed; valljon mi a’ végkimenetele az egész mérhet- I) I) Rom. 1, 21. 2) Mát. 2i, 36.
