A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
227 len kegyelem-időnek? Jézus Krisztus azt mondja: az Ítélet, az elkülönzés. Következőleg az Istenség’ nagy egész aeonokon át vonuló kegyelem-évének elfolytával, e’ ma- laszt’ minden kincsei föl lesznek használva; ’s az eredmény mégis csak az lesz, hogy az istentelenek’ meg- térithetlensége bebizonyodik, ’s a’ gonoszbani megrög- zöttségök tetőpontra hág. A’ konkoly teljes érettségre fog jutni. ’S most kérdjük, méltó borzadással: valljon gondolható-e illy konok megrögzöttség ; és lehetséges-e Istennek minden malasztjai és büntetései által csak még átal- kodottabbá válni? Azaz: ki lehet annyira magának ellensége, ’s ki kárhoztathatja magát örökös jajra? — Ez előttünk megfoghatatlannak látszik: azonban ezt nem csak Krisztus tanítja, de a’ történet és mindennapi tapasztalás is bizonyitja. A’ sz. történetben például, ördögökkel, vagyis kínzó szellemekkel találkozunk, kik Krisztusnak ezt kiáltják: „te vagy Istennek szentje; mi ismerünk téged.“ Ha tehát ismerik, úgy talán irgálmasságához folyamodnak? Nem volna-e neki, a’ kegyelemdusnak, számukra is még kegyelme ? De nem ! ők kegyelemről még csak hallani sem akarnak ; hanem ellenséges kiáltozások közt futásnak erednek. ') Ez azon benyomás, mellyet rájok a’ világ’ megváltója tesz! Üdvezithetők-e? — Egyszer mégis kérelemmel járulnak hozzá, midőn tudniillik azt parancsolá nekik, hogy takarodjanak a’ pokol’ mélységébe. De miben áll kérelmük? Talán hogy bocsánatának fényét áraszsza reájok? Óh ők erre nem is gondolnak vadságukban. Kárt okozni, rontani, a’ szerencsétlenségen örvendeni : ez egyedüli szándékuk, élvezetök. Azt kérik tehát tőle, hogy engedné meg nekik, a’ közellevő disznófalkába rohanni, hogy azt tönkre tehessék. 2) A’ javithatlanság’ és megrögzöttség’ hasonló példáit láthatjuk Krisztus’ kortársai közt is. Dicső, és minden lelket Isten iránti hálaérzelemmel betöltő mü volt, midőn Jézus az elkomorultak-, ’s némán kesergőknek, a’ lélek— és testben egyaránt szenvedőknek, egyetlen szavával 1) Márk. 1, 24* Luk. 4, 33- és köv 2) Mát. 8, 29 és köv. 15*
