A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

225

gondolatok’ egyike sem nyújthat alapos reményt azok után, miket Krisztus szájából hallottunk. Mi nevezetesen az elsőt illeti, hogy tudniillik az Istenrőli fogalommal nem fér össze, hogy irgalmassága valaha kiapadjon: igaz ugyan, miszerint ezen irgalmasság határtalan; és senkinek sem juthat eszébe, mondani: ennél tovább nem terjed. De azért ebből még korán sem következik , hogy Isten vétkezni hágy, az ő irgalmasságának rovására; hogy a’ megvetést, ellenszegülést és csúfságot vég nélkül kész tűrni ; ’s mig a’ bűnösnek a’ vétkezésben teljes korlátlanságot enged, magának csak a’ nézést, ’s a’ mindig kész bocsánati készséget tartja főn. Ugyan fontoljuk meg, valljon megegyeztethető-e ez Istennek eszméjével, vagyis az ő végetlen fólségével? Továbbá, lehetséges-e illy módon ama’ szent félelemnek megmaradnia, melly nélkül a’ szellemseregek’ világát összetartani és kormányozni lehetetlen? Nem kedvező, sőt nem ingerlő-e az illy tan, a’ könnyelműség-, vakmerőség-, és féktelenül vétkezésre nézve? ’S lehet-e igaz, a’ mi Istent lealacsonyítja, a’ bűnöst pedig vakmerővé teszi? — Tehát a’ soha, de soha ki nem apadható isteni irgalmasságróli tanítás korán sem olly rendületlen alapú, mint ezt sokan vélik. Sőt az uj-szövetség, az evangélium, mint már említők, épen semmit sem tud egy kiapadhatlan, isteni bocsánatkészségről ; sőt azok, kik el nem fogadák a’ király’ meghívását a’ menyegzői lakomára, azt örökre elvesztették; kik a’ vőlegény’ eljöttékor nem voltak készen, örökre kizárattak; és Jerusalem, melly látogatásának idejét nem használta, borzasztó pusztítások közt dőlt romba.1) ’S mit mond az apostol a’ pogányokról, kik ámbátor megismerték Istent, mégis nem mint Istent dicsőítették ; hanem fólcserélték az ő fölségét a’ romlandó emberek’, sőt a’ madarak’, négylábú és csuszó-mászó állatok’ hasonlatosságával ? Változatlan maradt-e mind a’ mellett Istennek irántuki viszonya? Koránsem. Sőt inkább a’ sz.-irás azt mondja: „Ez’ okból Isten is el hagyá őket, szivök’ kívánságai által, a’ legtermészet-ellenibb vétkekbe me1) Máté. 22, 1. ’s köv. 25, 1-11., 24, 2.

15