A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
222 csoda ült Isten’ tanácsában: hogy megmondhassa, mint végződik az emberiség’ története, ’s oily kimenetele van-e minő az imént állított? Midőn tehát ebbeni teljes tudatlanságunkat bevallani kénytelenek vagyunk, méltán kérdjük e’ dolgot illetőleg azt meg, ki nem csak ama’ világból jött hozzánk, de azt is erősité, miszerint ő az elevenek’ és holtak’ bírája. Hisz neki kell tudnia, minő ítéletet fog tartani, ’s minő lesz az emberiség’ történetének vége. Mit mond ő? Beszél-e különböző utakról, de mellyek végtére mind czélra vezetnek? Minden bűnösök’ teljes megtéréséről, teljes egyesülésről, és egyetemes boldogságról szól-e? — Igen is, szól tévedésekről, mely- lyekből meg lehet térni; tévutakról, rnellyektől el lehet állni ; ’s valóban emlékeztet egy időre, melly az embernek képzésül, próbául, és jóságának bebizonyításául adatott, ’s melly némellyeknél a’ másik világra is (ki tudja, mennyire) átterjed. Hisz’ neki minden hatalom átadatott égben és földön; hisz’ épen ez által terjed megváltási működése messze túl e’ földi életen; hisz’ még azoknak is, kiket a’ vízözön kiirtott, hirdette az evangéliumot ; és határozottan említ bűnöket, mellyek ott sem fognak megbocsáttatni. ') De ha végtére csakugyan föltűnik egyszer az utolsó nap , ’s ama’ hosszu-hosszu idő eltelt, mellyet az Atya az emberiség’ visszatérése- és megszentelésére rendelt, mi lesz akkor az emberiség’ utolsó vége? Mit tanít ő? Átalános visszatérést? Egyetemes megdicsőülést? Teljes egyesülést-e? Nem! Hanem átalános elkülönözést! — Krisztusnak egész, évezredeken átvonuló müve, az egész nagy képzési, kisértési, megiga- zulási és tökéletesedési idő, az elválasztási szakkal, a’ világ—ítélettel, a’ szétkülönözéssel végződik. így szól ő: „Hasonló lön mennyeknek országa az emberhez, ki jó magot vetett földébe. Midőn pedig az emberek alunná- nak, eljőve ellensége, és konkolyt hintett a’ búza közé, és elment. Midőn azért fölnövekedett volna a’ fii, és gyümölcsöt hozott, megtetszék a’ konkoly is. Ekkor a’ cselédes ember’ szolgái mondának : akarod-e, hogy ellj I. Pél. 3, 19, 20. Máté 12, 32.
