A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)

Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései

221

kivannak egy oily tanítástól, melly kéjelmcs’[éltüket any- nyira megkeseríti. Ezek vagy épen nem hisznek az örök életben, vagy azt vélik, miszerint a’ poklot csak azért festik olly feketének, hogy vele az embereket ijeszszék; de a’ valóságban nem áll a’ dolog olly rosszul. Mások végre bizonyos tanokat, mellyekkel a’ pokol’ örökkétar- tandósága össze nem fér, akkép fogadnak el, mint kétségteleneket. Midőn tehát e’ tanokat vallják tagadniok kell a’ pokol’ örökké-tartandóságát is. így például azt mondják: a’ szabadságot, mint az ember’ lényegéhez tartozót el nem veszthetni. Ha pedig a’ szabadság el nem veszíthető, úgy a’ megtérés mindenkor ’s örökké lehetséges. Ha pedig a’ megtérés hekövetkezik, úgy ellenkezik az Isten’ fogalmával, hogy az a’ megkegyelmezést megtagadja. Vagy pedig azt mondják: véges lény, minő az ember, mindig csak véges bűnt követhet el; és általában csak véges, nyomorult bűnös lehet. Mint lehetne őt végetlenül büntetni? Vagy azt is mondják: az ember egy messze czél felé törekszik : egyik a’ legrövidebb utón éri azt el, mig a’ másik kerülgetve, a’ harmadik pedig nagy tévedések után: de végre mégis mindnyájan összejönnek , ’s elérik habár későn, ’s talán kevésbbé tökéletesen) az elébök tűzött rendeltetést. Egykor minden bűnösök eljutnak az igazság- és igazságossághoz, és akkor nem lesz pokol többé. Csak igy igazolja, hiszik ők, az emberiség’ története Istent, ’s tanácsa- és világtervének bölcseségét.

Visgáljuk meg rendre. 1) Mindazon ellenvetéseknek, mellyeket a’ pokoli büntetések’ örökké-tartandóságára nézve elősoroltunk, ama’ gondokat szolgál alapul, hogy előbb-utóbb minden bűnös eligazodik, ’s eléri végre az elébe tűzött czélt ; hogy az emberiség’ történetének vége: az emberek’ teljes megtérése, teljes egyesülése Terem- tőjökkel, a’ Teremtő’ kegydus szándékainak teljes beteljesedése , és átalános boldogság. Ez ugyan a’ fülnek igen kellemesen hangzik; de valljon igaz-e? Valóban, mi lehetne kényelmesb mint hogy mindenki nyugodtan követhesse vágyait, és végre mégis czélt érjen? — De, ki előtt vagyon ez tudva ? Ki volt ama’ túlvilágon ; vagy ki-