A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 15. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1848)
Korunk nagy vallási kérdeseinek fejtegetései
217 niillik a’ szellemé, a’ szabad tevékenységé; sőt világosan kitiin, meddig terjed a’ természet és annak képző ereje, ’s hol kell egészen más erőnek (melly magában a’ szellemben rejlik) közbejönnie, ’s hol jön is az valóban közbe. Ha tehát a’ természet’ képző-erejének köre nem terjed ki a’ szellem’ országára, hanem az ember’ testi részében kimerittetik, miképen mondhatni akkor, hogy a’ természet az embert szintúgy megsemmisíti, valamint alkotta? Azt igenis, újólag megsemmisíti benne, a’ mit ő alkotott; de épen ezért nem képes megsemmisíteni azt, a’ mit nem alkotott. Már pádig a’ szellemet nem alkotta, s’ az általában nem téré működésének ; tehát meg sem semmisítheti őtet. Sőt inkább szabadon áll az kívüle és fölötte, ’s minden fölött, mi a’ szükségesség’ törvényének hódol. Végre azt mondják a’ halhatatlanság’ ellenzői, hogy az ember saját szemével láthatja, mint enyészik el az, mit az ember’ szellemének neveznek. Csak az aggastyánokat, tébolyodottakat tekintsük: és látandjuk, miszerint minden, mi szellemnek neveztetett, eltűnt, mihelyt a’ természet meggyengült vagy háborodott. — Erre következőleg felelünk: Ha az üveg, mellyen keresztül né- zesz, tisztátalan avagy homályos: semmit sem látsz. De abból, hogy mitsera látsz, következik-e, hogy szemed’ fényét is elvesztetted? Ha szemed, mellynek segedelmével látod a’ körülötted levő tárgyakat, beteg vagy sérült, semmit sem látsz. De abból, hogy szemedet nem használhatod, következik-e, hogy látó ideged sincs többé? ’S nem juthat-e ez, mialatt a’ szem megtagadja tőle szolgálatát, az ujjhegyek’ segedelmével (mint az alvajáróknál) a’ kültárgyak szemléletéhez? Föltéve végre, hogy a’ lát-ideg meggyengült vagy megszakadt, KÖvetke- zik-e abból, hogy a’ látás egészen megszűnt, miszerint a’ szellem is, melly a’ világosság’ benyomását a’ lát- ideg’ segedelmével fölfogta, megszűnt lenni? Koránsem. Épen igy nem következik abból, hogy az idegek általában elgyengültek vagy megzavarodtak, ’s ennélfogva a’ szellemnek általuk közvetített tevékenysége megakadt, vagy megzavartatott, hogy maga e’ szellem is elhervadt,
