A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
309 követeléseit, minthogy a pártosok elnyomására elegendő erővel nem bírtak, az iszonyú kívánságnak ellene nem mondhattak , remélvén , hogy inegegyezésök nyilványitásának halasztásával a böszültek dühét ha nem oltják is el, legalább le- csöndesitendik. A nép a herczegek hallgatását beleegyezésnek magyarázván, leginkább Vatha bujtogató ékesszóllásá- nak következtében fegyvert ragadt a kereszténység ellen? és megkezdő rettenetes munkáját. Az idegeneket, a szerzetesek és papokkal együtt fölkonczolta, a templomokat és kolostorokat elpusztította, s azt mi jó, mi szent, istentelen lábaival tapodni nem irtózott ; fölzúdult ekkor a magyar honfitársa, barát barátja, testvér testvére, a pogány atya keresztény fia ellen, és fegyert ragadott a rokon nem tekintve kort, és nemet rokona éltének megszüntetésére , nem volt többé mód és eszköz a vakon dühöngő pogányságot förtelmes tetteiben gátolni, mert a böszült nép csak vért szomjuhozott, csak vérrel akart helytelen vágyainak áldozni. Föltűntek ekkor a gyásznapok , mellyek vérbelükkel jegyezvék évkönyveink lapjain, s eljött azon szomorú időszak, mellyet a magyarhoni keresztények üldöztetésének nevezhetni. Megrendítették ugyan ezek Krisztus egyházát, ámde ezt sarkaiból kiforgatni képesek nem voltak, s igy a végzet megfoghatatlan utai itt is bebizonyították, mennyire hiányos minden emberi számítás olly mii kiirtására, mellynek alapitója Isten volt. Ezen üldöztetésben nyerte el Gellért is a vértanúi babért, ezen időszak vett véget a szent püspök életének, s ezzel történetének. Mint láttuk, a zavarok és háborgások egymást követték, és egyik közönségesen oka lön a másiknak, annál veszélyesebbnek, mivel ez Krisztus egyházában dúlt, s ezt szaggatá. E közben Gellért ernyedctlen buzgalommal fáradozott az ur szőlőjében, hol most az erők annál nagyobb megfeszítésére vala szükség, mennél inkább fölháborodott volt a nép kedélye, melly minden roszra hanyalhomlok látszott rohanni. Kettöztetett szorgalommal iparkodott tehát mindent eltávoztalni, mi népét a keresztény hittől elcsábíthatná, jó pásztorkint, nyája fölötti őrködésben , éjét nappallá változtatni meg nem szűnt, gondjai legnagyobbika volt, népét a hitben oktatni, s ez által a láza-
