A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből

310 dds mételyétől megóvni. De fáradalmainak gyümölcsét, minden törekvéseinek daczára , a dér dermesztő fagya fölemésztvén, a békétlenség marczongló férge befurta magát nyája közé, mellynek nagyrésze Vathától elcsábittatván, a pogányságra tért. Péter, miután András és Levente meghívásáról hirt vön, hogy életét biztosíthassa, futással akart megmenekülni, de mielőtt ezt tehette volna, minden ut elzáratott előle. Nem so­kára egy szerencsétlen ellentállás után elfogatván, szeme vi­lágától megfosztatolt, és a székesfehérvári börtönben kevés idő múlva bevégzé gyászos életét. Azalatt András és Levente seregeikkel Pesthez közeledének, hogy itt a Dunán átkelvén, mennél előbb a koronázás helyére Fehérvárra érhessenek, hol akkorában már az ország nagyjai együtt lévén, reájuk vára­koztak. Az egybegyűltek közöl Gellért, Buldus, Besztert és Be- neta püspökök, és Zonuk szolnoki gróf elhagyván Fehérvárt Pestre indultak, hogy ott a királynak az elöleges tisztelgést megtegyék, és öt a többek nevében fogadván, Fehérvárra kisérjék. Ut közben bizonyos Dyod nevű helyre érkezvén, sz. Szabina tiszteletére épült templomban misét hallgattak, mely- lyet Gellért mutatott be az Urnák. Mise után Gellért az össze- sereglett néphöz beszédet tartván , látnoki előrelátással ekép jövendölte meg nem sokára bekövetkezendő vértanuságát : „Halljátok szeretett testvér püspökök és ti mindnyájan, kik je­len vagytok ajtatos hivek ! és tudjátok meg : hogy mi e na­pon vértanúi koszorúval diszesitve menendünk urunk Krisz­tusnak elébe. Tudatom tehát veletek az isteni végzet titkát, mellyel nekem az Ur ez éjei kinyilatkoztatott. Láttam t. i. urunkat Krisztus Jézust szűz anyjának ölében ülni, ki bennün­ket magához intvén, tulajdon kezével nyújtotta nekünk szent testét, de midőn Beneta társunk feléje közelednék, elvonta azt. Ennek következtében tehát Beneta a vértanuságban részt nem vesz, s a vértanúi koszorút velünk elnyerni nem fogja.“1) 1) Lásd „Manuscriplnm monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál. 848 és 439. lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom