A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
295 a királynak személyesen bemutatni. Egykor meglátogatta Gellértet Maurus a pécsváradi apáttal Anasztázzal, ki épen Pécsett mulatott, hosszabb szóváltás után így szólott Anasztáz az érdemteljes zarándokhoz : „Parancsunk van, úgymond, urunk királyunktól minden idegent barátságosan fogadni, de a jámbor és tudós férfiakat barátságának csekély körére le is tartóztatni, kérlek tehát jó idegen ! maradj országunkban, s készséged állal mutasd meg, hogy nem csak a földi, hanem a mennyei királyt is tiszteled, kinek véghetetlen akarata volt azon kalauz, melly téged igénytelen körünkbe vezérlett , hol pedig ez mutatkozik, ott van a szent föld, ott az ö országa, ott vannak sz. Jeromosnak iratai, mellyek egyébiránt az egész világon szétszórva, mindenkor kézhöz kaphatók , mellyek ugyanazon szellemet, és igazságot hirdetik, és pedig nem csekélyebb hatással itt, mint Bethlehem- ben ; maradj tehát köztünk ! hirdesd az Isten igéjét, és tanítsd a tudatlanokat, — telepedjél le ezen országban, hol a munka nagy, de nincs elegendő napszámos, ki azt elvégezze.“ J.) Meghatották Gellértünket Anasztáz szavai, mert fölhangolták minden jóért buzgó szivének húrjait. Az evangélium hirdetésének örömétől elragadtatva megígérte, hogy a gyönge növényt, mellyet a környéken Bonipert és Maurus ültetett, egy ideig ö is ápolandja. Istvánnak koronáztatása hetedik évében fia született. Imrének nevelése volt ezentúl gondjainak legnagyobbika. Azon iparkodott leginkább, hogy az igaz hitet mélyen véshesse gyermekének szivébe, hogy népének olly utódot adhasson , ki éber figyelemmel legyen képes őrködni a még ingadozó kereszténység fölött, ki alattvalóinak szellemi és anyagi jóllétét előmozdítani tudja, szóval István Imréből az egyháznak hü fiat, népének bölcs és jámbor királyt, a honnak hu polgárt akart nevelni. Bevett szokása volt Istvánnak, a boldogságos szűz menybemenetelének napját évenkint országosan megülni, s ezen ünnepélyre országának püspökeit és nagyjait Fehérvá- *) *) „Manuscriptum monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál, 312. lap.
