A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Nehány vonás sz. Gellért csanádi püspök és vértanu életéből
296 ron egybe gyűjteni ; ez alkalommal tehát Maurus pécsi püspök is a székvárosba sietett, Gellértet pedig, ki eddig részint nála, szerint a pécsváradi apátnál tartózkodott, magával vitte. ’) Gellért már az ünnep elöestvéjén magára vonta István figyelmét, ki Maurus előtt igy nyilalkozott : „Miért rejtitek el a világosságot előlem, mellynek fénye benneteket annyira eláraszt ? Kicsoda ezen férfiú ? Honnan jött, s mi czélja ezen idegennek ?“ — Maurus mindenről hiven értesítette a királyt, és a jeles idegent a király figyelmébe a- jánlá. István megparancsold Maurusnak, hogy Gellértet letartóztatván tudassa vele, milly jó veleménynyel van iránta a király, s kérje öt, hogy maradjon országában, és oktassa fiát Imrét a tudományok különféle szakában, legyen serdülő gyermekének nevelője, legyen a jóban mestere és Útmutatója; mondá tovább a király Maurusnak, hogy holnap az isteni tisztelet alatt Gellértnek kenetteljes beszédén épülni akarna, s hallani kívánná szónoklatát annak, kiről már ekkoráig annyian kedvezöleg nyilatkoztak. 2) Gellért a király kívánságának és várakozásának tökéletesen megfelelt, mert dicséretek és helyeslések közt lépett le a szószékről. Az ünnepély béfejezése után magához hivatván a király Gellértet, tisztességes üdvözlet után kérte: telepedjék le országában, hirdesse az evangéliumot népének, világosítsa föl s térítse meg a hitetleneket, és erősítse hitökben a meg- térteket ; könyörgött tovább, hagyna föl jeruzsalemi utjával, minthogy utitársait már útnak eresztvén, egyedül maradott országában, mellyben öt az Isten elölt ma Maros püspökének kinevezi, és székét legott elfoglalhatja, mihelyt hatalmas pogány ellenét Achtumot legyözendi. 3) Alig végezte szavait István, fia, a deli Imre angyali ártatlanságának érzetével keblére borult Gellértnek, gyermeki mosollyal intézvén hozzá e szavait : „Nyugodj meg jó idegen atyámnak ’) Ugyanott a 313 és 314 lapon. Lásd: „A három magyar nagy királyok viselt dolgainak rajzolatját“ Fessier után , Pesten 1815. 110 lap. 3) „Manuscriptum monasterii Lunaelacensis“ Battyányinál, 315 lap.