A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
176 Világosabban és melegebben süssön-e? Ha szükség haladnia és ennélfogva változnia, úgy csak homályosabbá- és hidegebbé válhatik. Vagy milly haladást tehet a természetnek mindent előhozó és tenyésztő ereje? Kell-e neki valami jobbat hoznia, mint az évszakokat terményeikkel, adományaikkal ? Ha haladnia, azaz változnia kell, csak betegesés fukar lehet előállításaiban. Igaz ugyan hogy a napnak is vannak, foltjai, sa természetereje sem hoz merő tökéletest létre: ugyakath. anyaszentegyház sem erősíti, hogy nem lényeges részeiben javithatlan; sőt mindenkor tekintetbe vette az időket és a kor szükségeit, s változtatások és javításoknak helyet adott. 0 általánosan megtartott jellemét jelen korunkban sem fogja megtagadni. De valamelly egyháznak nem lényegesekben! fogyatkozásai még nem nyújtanak elegendő okot az attóli elpártolásra; a lényegesekben tett változtatás pedig nem javítás és előhaladás, hanem tévedésbe esés, szint- olly csalhatlanul, mint a milly bizonyos, hogy ama lényeges, a mi meg lön változtatva, igazság. Ha mindazáltal teljességgel haladást kívánsz a religio- és egyházban , — itt legközelebb a katholicismusban : kedves teendőmnek tartom neked fölfedezni, miszerint a katholicusra nézve is létezik, és pedig igen sokat magában foglaló haladás: értem a kath. tanilmányok igaz, világos, alapos, és élénk megértése-az örök keresztény igazsá- gokbani hitnek megelevenitése - az ezerfejü önzésnek zabolázása- és legyőzése- és az őszinte igazságosság és szeretetnek gyakorlásábani előhaladást. Ha haladást kívánsz és haladást, mellyböl rád elragadhatlan nyereség háromlik, ime ! csak ebben haladj elő ! — Vannak emberek , kiknek semmi sincs Ínyükre e világon — nem Isten, sem az emberek ; nem az álladalom , sem az egyház; nem a város, se a közönség, mindent gáncsolnak, mindent javítani akarnak; csak önmagukat nem. Mindig csak kifelé néznek, önmagukba soha sem tekintenek ; mindig csak kívülről várják a jólétet és üdvöt, belülről soha sem ; mindig javításokat és változásokat akarnak, magukat pedig soha sem javítják, nem változtatják.
