A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)

Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései

177

Igen , mivel magukat soha nem változtatják, és nem javítják, és következőleg önmagukkal, Istennel és lelkiismeretűkkel megliasonlottak, azért a külvilágra viszik át belső rósz kedvüket, és titkos haragúkat, és soha nem nyugvó gáncsolókká és javítókká lesznek. Óvakodjál, nehogy talán magad is hozzájok tartozzál. Oh önmagádban haladj, szerezz keblednek békét, lelkedben pedig Isten kegyelmét és boldogságát engedd uralkodni, akkor leszesz a jónak e- lőmozditója, nem pedig elégedeltlen, házsárlos és békezavaró.

Ki magát a belső haladásnak szenteli, soha sem fog panaszkodni unalom-és vallási pangásról. Annyi tanulni , javitni és gyakorolni valót talál, hogy nem fog e- gyébröl panaszkodhatni, mint az alacsony vallásos-erkölcsi fok fölött, mellyen áll, és mellyet nem is sejtett. A kereszténység egy végellen igazság- s kegyelmi kincseket magában foglaló akna; soha egy ember sem merítheti ki e kincseket. Ne dúlj az egyházban, hanem ezen aknát mi- veld! —

12