A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
127 laki, ki őket tudomásul vette, s ki emléküket tisztelte. Ha tehát Krisztus szinte semmivel nem bírt igéjén s példaképén kívül, mit a világnak hagyhatott volna, mikép fejthető meg, hogy ö, habár tanitmánya mindennel, mi az önző embernek kedves, ellenkezett is, még is előre nyomult, a világ uralkodója lön, s a földtekét híveivel eltülté? Mondja talán valaki, a gondviselés vezérelte ezt igy, s áldását adá Krisztus müveire. De mi a gondviselés? Egy elvont eszme. De hol uralg, hol működik Isten világában elvont eszme? Nem elvontak erednek Istentől, s működnek a világon, hanem élő erők, szellemi erők, szellemek. Az tehát, mi Krisztus müvét a világon segítette, s azt a milliók leikébe beoltá, Istentől eredő szellemi erő, s személyesség volt. Különben épen megmagyarázhatlan az ügye kivítfa gyözedelem. 3) Ha ez igy van, azaz : ha Istentől eredő erőnek kellett Krisztus müvét a világba behoznia, s behozta is, akkor Krisztus kétségkívül önmaga fog adni fölvilágositást ez erő felöl. S mit tanít róla? — 0 azt állítja, hogy mihelytaz Atyához elment, egy más személyesség lépend helyébe, s azt, mit ö igében s tettben a világon hátrahagyott, fölveszi, a világra behozza, s a világon folytatandja. „Én elmegyek, mondá ö, hanem nem hagylak benneteket árvául. Én kérem az Atyát, s más vigasztalót ad nektek: hogy örökké veletek maradjon. *)“ Ö e vigasztalót Szentiéleknek nevezi, s a mit az művelni fog, ebben áll : hogy tanitványit teljes igazságba bevezesse, s őket mindenre, mit ö mondott nekik, emlékeztesse. „A- ina vigasztalón Szentlélek — mond ö, — k i t a z A- tya az én nevemben elküld, az megtanít titeket mindenekre, s eszetekbejuttat mindeneket, valamiket nektek mondottam.“2) És másutt : „Mikor pedig eljö amaz igazságnak lelke, minden igazságra vezérel titeket. Mert nem szól ö csak magától, hanem valamiket hall, azokat szólja, s a következendőket >) Ján. 14,16. Ján. 14, 26.
