A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
101 nem továbbá azoknak szabad s örvendetes egymásbanlé- tét is a világban mint Isten akaratát s rendelését fölállította. Mi dicsőbb ennél? S mi volna az első az utóbbi nélkül? b) A világ megszentelödésére nézve első az, hogy az ismeret Istentől megvilágositott legyen. De az Istentől megvilágositott ismeretnek az emberre kell hatnia, s annak szivét s akaratát maga szerint alakítania. Hisz épen ezen körülményben áll a megszentelödés. — De hogyan történik ez, s hogyan szenteli meg Krisztus az embernek nem csak ismeretét, hanem szivét és életét is? Ezt mondjuk: ha a lélek a fiúhoz föltekint, milly engedelmes ez — bátor isteni tisztelettel bírván — az Atyának s pedig egész a kereszt haláláig ; tehet-e mást, minthogy a legmélyebb félelemmel s tisztelettel meghajoljon az előtt, kinek még a hasonlényegü fiú is aláveti magát? Ha a lélek föltekint a fiúhoz, mikép ez az Atyának föláldoztatott érettünk, tehet-e mást, minthogy magát a leg- halártalanabb bizodalonnnal engedje annak, ki neki a javak legmagasabbikát — a fiút ajándékozta. Vagy szabad-e kételkednie mindent nyújtó szeretetében annak, ki még saját egyszülött fiát sem kímélte. S ha a lélek fölemelkedik a fiúhoz, ki olly nehéz megbízást nyer e földi életre nézve s mind a mellett még is forrón szereltetik az Atyától, hogyan? nem kell—e megismernie, mellyik legyen az ut, mellyen Isten leginkább szeretett gyermekeinek járni parancsol? s nem fog-e teljes örömmel s türelemmel járni az Atya által neki kiszabott utón, habár az keserű is? S ha a lélek szemügyre veszi a fiút, ez egyszülöttet, ki érettünk emberré lett, sőt halált is szenvede, hogy kiengesztelünk, előzőnk, közbenjárónk s örök vigasztalónk legyen ; hogyan tagadhatná meg az Atya-s a fiútól a legmélyebb, leghatártalanabb háladatosságot s viszonszeretetet ? Vagy mi nagyot tesz a lélek, ha csekély mértékű szeretetét annak a- jándékozta, kitől olly mérték fölött szeretettnek látja magát ? S végre ha a lélek megismeri, mikép minden csak érette van, s milly ismereti, megszentelödési s békességi állapotba helyeztetett az éjből, botorságból, szükségből,
