A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 14. évfolyam (Pest, Beimel József, 1847)
Korunk nagy vallási kérdéseinek fejtegetései
89 lenül itólet alá vettetni kell. Úgy van. S te meg én, s hitünk vagy hitetlenségünk mitsein fog rajta változtathatni. E körülmények közt azt tanítja az, ki önmagát Isten egyszülött fiának állította s kinek igényei oda fon méltányolva lőnek, miszerint azért jött, hogy az emberiség kiengesztelését magára vállalja, magát érte föláldozza. Elvitázhatlan, hogy e biztosítás végtelen böcsü s kimondhatlan szükségből látjuk magunkat kiszabadítva azon perczben, midőn e biztosításban hiszünk. Vegyük azt közelebbről szemügyre. 1. Miben áll tehát a kiengesztelés, mellyel az Atyának fia a világ bűneit eltör le ni akarja. S kell-e ezen kiengesztelést, mint megfelelőt e 1 i s m e r n i ? Az evangélium tanúsága szerint a kiengesztelés, mellyel a fiú a világ bűnét kiengesztelte, azon véres halálban áll, mellyet érettünk szenvedett, a szellemben, mellyel azt szenvedte, s ü- gyiink vitelében, mellyet az Atyának jobbjáhozi föl— magasztaltatása után magára vállalt. Az elsőt illetőleg, ezt tanítja az evangélium: „Isten azt, ki bűnt nem tudott, érettünk bünáldozattá tette. 0 Jézus Krisztus által önmagával békéltette meg a világot“ J) S Jézus maga mondja : „Eljöttem hogy lelkemet váltságul adjam sokakért“* *) Sa végvacsoránál újra mondja: „Ez az én testem, melly érettetek adatik, ez az én vérem, mellyéret- t e t e k o n t a t i k“ 3) E szerint a szent irás Jézus véres halálát mint olly áldozatot adja elő, mellyet Istennek a világ bűnéért nyújtott, s mellyel a világ bünsúlyát eltörölte. — De ezen szentirási tanitmány ellenkezést talál. Azt mondják: mikép gondolható, hogy Isten az ártatlan életet elfogadja áldozatul a bűnösért s hogy az Atyának egyszülötte viselhesse s eltörölhesse a büntetést, mellyet a világ érdemlelt meg? — Ezt feleljük: ez *) 2 Kor. 5, 18. 19. 21. 2) Máié. 20, 28. *) Máté. 2, 26—28. Luk. 22, 19.
