A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Nehány vonás az első keresztények életéből
253 minden halandót gyarlóság környezett, egyedül Ő, — az Isten-ember volt a nap alatt bűn árnyéka nélkül. A feddhetlen életű mennyei tanító nyomdokit követni rrnyedetlcn buzgalommal igyekeztek hü tanítványai, s minden rendű s nemű követői is. Ks bár a gyarló ember soha nem léphet oda, hol a mindenható Isten-ember példányként tündöklőit, —az erkölcsi tökély fénypolezára; mindazáltal bámulandó magasságra fölemelkedtek az alacson sorsú üldözött keresztények, oda ; hová előbb gondolni sem mertek, s megfoghallan tüneményt hagyának éltök tükrében kortársaiknak , kik a mennyei mester legkedvesebb tanítványánál adott amaz intést : „ha ki atyám akaratját cselekszi, megis- merendi a tanítmányról, valljon Istentől van-e, vagy én magamtól beszélek ') — be nem fogadni elég szerencsétlenek voltak; mert „az állati ember nem érti azokat, mik az Isten lelkeéi<<2)— Kik Jézus taníímányának szabad tért engedtek keblök templomában, s páratlan szentségii parancsainak ő- szinle szívvel hódoltak, egészen más, előbb nem is képzelt tökélyre emelkedtek. Nem hitt sebességgel eloszlott a homály, melly elméjök fölött olly sokáig borongott, s mely- lyen a gyarló emberi ész halvány sugarai által nem törhettek , az égi világosság csoda-erejével általvilágított. Megtisztultak az égiekrőli hibás fogalmaik, mert hiszen mesterek az égből szálltaié. Megtanulák tőle, hogy csak ,egy az Isten , és ez mindentudó, ki a rejtőkben elkövetelteket is tudja, a sziveket és veséket vizsgálja ; határtalan szentségé, ki minden legkisebb erkölcsi tökéletlenséget utál, s véghet- len igazságosságánál fogva szigorúan büntet; de egyszersmind legirgalmasabb s leggyöngédebben szerelő atyánk, ki egyetlen fiát küldötte üdvünkért ; kit egyedül illett dicséret és dicsőség; s csak ennek színe előtt szabad és kell leborulva imát rebegni minden ajaknak; ki nem kivan véres áldozatokkal tisztelteim, hanem lélek- és igazságban imádtatni; kit nem szolgai félelemmel rettegni, hanem fiúi gyöngéd szeretettel ölelni kötelességünk.4 I) I) Ián. 7, 17 2) Kor. I. lev. 2, 14.
