A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Nehány vonás az első keresztények életéből
254 így kifejtetvén az Isten és ember közti viszonyok, az ezeken alapuló s egyéb kötelességekről! tiszta fogalmak csak jót, csak üdvöst szülhettek. S valóban csak ezek habozás nélküli hivése- s benső megszívlelésének tulajdonítható az emberiségnek a kereszténység hajnalán ama csodálandó üdvös átalakulása, az érzékiség fertőiből a szellemiség maga- gasabb honába történt fölemelkedése, szóval: azon bámulandó erényessége, mellyről bátran állíthatni, hogy általa rendeltetésünk czélpontját eddigelé leginkább megközelíték ama dicsőült szellemek, kik magokat annyira tökélyesíték. Névszerint a világmegváltó Jézus isteni tanítmányának ész- és szívből eredt tökéletes hódolás szülé az első keresztények amaz ernyedetlen buzgóságát, mellynél fogva Üdvözítőnk e parancsát: „szükség mindig imádkozni, és soha meg nem szűnni,“1) s a nemzetek apostoláét: „szüntelen imádkozzatok,“ 2) mindenkor szemeik előtt tartván első és legfőbb kötelességeik közé számíták hő imáikban az Istent dicsőitni, elméjükben szüntelen Isten- s a mennyei dolgokkal foglalatoskodni : „Mindnyájan állhatatosak valának, — mond az irás az apostolokról, — egyenlő akarattal az imádságban,“3) mit alább a hívők egész seregéről is bizonyít.— Hogy pedig áj tatosságuk, minél buzgóbb, minél lángolóbb legyen, Istent dicsőítő imáikat többnyire együtt végezék. „A hívők mind együtt valának — mond az irás, — naponkint a templomhan... dicsérvén az Istent,“4) és Tertullian bizonysága szerint „összejövének bizonyos sz. frigyből könyörgésekre s a sz. irás olvasására, hol az erkölcsiségbeni tökélyesedésre buzdítatának, és hibáikat kijaviták. “5) Kik pedig körülményeik miatt — mivel betegek, foglyok, vagy utazók valának, —a közönséges ájtatosságra meg nem jelenhettek, mennyire lehetett, különösen gyülének össze, hogy a közájtatosságok -áldásdús gyümölcseiben mégis részesülhessenek. Nincs itt helye a közájtatosságok böcse és sokféle haszna fölött terjedelmesebben elmélkedni, azok üdvös befolyá») Luk 18. 1. - 2) Tess. I. lev. 5. 17. — 3) Apóst. csel. 1, 14. — i) U o. 44 -47. — 5) Lib. ápol. adv. gentes c. 38.
