A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Lerinei sz. Vincze emléklapjai

64

bölcsesége ; de mégis a maga nemében, t. i. azon egy tanban , ugyanazon érlelem- s állításban.

XXIX. A mondottakat az emberi test növekedéséből vett hasonlatossággal világosítja föl.

Kövesse a religio a test fejlődési módját, melly bár évek haladtával fejlődik és izmosodik, mégis ugyanaz marad , mi előbb volt. Nagy különbség van ugyan a viruló gyermek- s az érett öregkor közt : s mégis ugyanazok lesznek vének, kik egykor ifjak valának, úgy, hogy ámbár változik azonegy embernek állapota s termete, mindazáltal ugyanazonegy természetű s ugyanazonegy személy marad. Az ifjú izmos tagjai ugyanazok, mellyek a csecsemőben kicsinyek valának. A mennyi tag van a kisdedben, annyi a férfiban, s ha vannak ollyak, mellyeket az érettebb kor fejt ki, azok már csirában rejlettek elannyira, hogy semmi újat nem lelhetni föl az öregben, mi már a gyermekben nem vala. Azért kétségtelen , hogy az a tökélyesedés törvényszerű s egyenes útja, az a növeked és határozott s legszebb rende: ha az idősbekben ugyanazon részeket és idomokat mutatja föl a későbbi kor, mellyeket a teremtő bölcsesége a kisdedekben képezett. Hogyha az ember alakja utóbb valamelly másnemüvé változnék, vagy a tagok száma szaporodnék, vagy kevesbednék, bizonyára az egész test vagy elveszne, vagy csodássá válnék, vagy legalább elgyöngülne : hasonlókép a kér. religionak is ugyanazon töké- lyesedési törvényeket kell követni, hogy t. i. évekkel szilárduljon , idővel terjedjen, a korral magasuljon, de mind- azállal romlatlan s szeplőtlen maradjon, és minden részeiben mint meg annyi tagjai- s érzékeiben teljes és tökélyes legyen, hogy továbbá semmi változtatásnak se vettessék alá, semmi lényeges veszteséget s a meghatározás semmi kü- lönféleségét se szenvedje.