A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

VI. Homiliája sz. Pálnak a korinth. irt 1ső levelére

17 Krisztus ha akará vala, megtehette volna, de nem akarta, hogy fényesebb legyen diadala. Ezért már fölebb megmu­tatván , miszerint az volt Jézus müve és akarata, hogy egy- ügyüek állal hirdettessék tanítmánya,igy szól: »Nem küldött engem Krisztus keresztelni, hanem hirdetni az evangéliu­mot — de nem ékesszólással.” Az pedig sokkal, sőt kimond- hatlanul több, hogy ezt inkább Krisztus akarta, mint Pál : „nem ékesszólást fitogtatva, sem mesterkélt okoskodások­kal harczolva hirdetem az Isten bizonyságtételét.” Bizony­ságtételt említ és nem ékes hirdetést, mi már maga elég az elidegenítésre. Mert körüljárva, Krisztus halálát hirdette, — miért is igy nyilatkozik : »Mert nem ilélém, hogy tud­nék valamit közietek , hanem csak a Jézus Krisztust, azt is a megfeszítettet.“ — Ezt pedig azért hozta föl, hogy meg­mutassa , miszerint ő semmi világi bölcseséggel nem él, — miként fölebb is mondotta: »Nem jöttem hozzátok az ékes­szólás fönségében. ” Mert hogy ezzel is bírhatott volna, az világos. Ugyanis kinek ruhája föltámasztotta a holtakat, ki­nek árnyéka meggyógyította a betegeket, annak sokkal in­kább képes volt szelleme az ékesszólásra — mivel ezt meg lehet tanulni, amaz pedig minden emberi mesterséget túl­halad. A ki tehát valamelly mesterség nehezebb részeit tud­ja, bizonyára a könnyebbekhez is ért. De nem engedte meg Krisztus, mert nem is volt czélszerü. Jól mondja te­hát: »nem Ítélem, hogy tudok valamit, mértén Krisztus­sal egy akaraton vagyok. ” Nekem pedig úgy látszik, azért szólítja őket alázatosabban, mint másokat, hogy kevély- ségöket megszégyenítse. Tehát ezzel: »nem Ítélem, hogy tudok valamit,” a világi bölcseség ellenkezését, fejezi ki az is­tenivel. Mintha mondaná: mert én nem léptem föl követ­keztetésekkel, vagy álokoskodásokkal, sem nem mondot­tam mást, mint hogy Krisztus keresztre feszítetett. Mások vég nélkül beszélnek, és számtalan tárgyakat körülforgat­nak, okoskodásokat és ezernyi álkövetkeztetéseket hoz­nak föl. Én pedig nálatok lévén nem beszéltem másról, mint hogy Krisztus keresztre feszítetett, és mégis mindnyájokban győzedelmeskedtem, mi szembetűnő jele Krisztus hatalmának. XIII. ÉVFOLYAM. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom