A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
VI. Homiliája sz. Pálnak a korinth. irt 1ső levelére
8 „És én erőtlenségben, félelem- és nagy rettegésben voltam nálatok.“ Ismét uj okfő. Mert nemcsak a liivők tudatlansága , nem csak a hirdető együgyüsége, nem csak az egyszerű tanításmód, vagy a hirdetett tanítás elegendő voll zavarba hozni a világot, — mert csak kereszt és halál liirdettetetl, — hanem ezekhez járultak még más nehézségek is, úgymint veszedelmek, cselek, mindennapos félelem és üldözések. A gyengeségek alatt ugyanis gyakran üldözéseket is ért, mint másutt is: Testem gyengeségét nem vetettétek meg; és ismét : ha dicsekedni kell, erőtlenségemben dicsekedem, — miilyen erőtlenségben ? : Damaskban az Aretás király népének tiszttartója őrzi vala a damaskusiak városát, hogy engem megfogna, és ismét : Azért tetszem magamnak erőtlenségimben, — azután megmagyarázandó: hogy mill ven erőtlenségekben, folytatja: a gyalázat- szükség- és szorongatásokban, itt is tehát ugyanazt mondja ; mert ezen szó után és én gyengeségeimben nem áll meg, ha nem ugyanazt értelmezvén veszedelemnek nevezi, ismét hozzá tevén : És én nagy rettegéssel és félelemmel teltem el, nálatok lévén. Mit mondasz? Pál is félt a veszedelmektől? félt bizony, még pedig nagyon is. Mert ha Pál volt is, de csak ember volt. Ez pedig nem Pál bűne voll, hanem természetünk gyöngesége és erős szándékának dicséretére válik, miszerint félve a halált és csapásokat, még sem követett el e félelemből valami illetlent. — Annyira, hogy ki azt állítaná, mikép Pál nem félt a csapásoktól, őt nem csak nem tisztelné, de dicsőségét fölötte is kisebbítené. Mert ha nem félt, hol van állhatatossága, hol kitűrése a veszedelmek viselésében ? -— Én pedig azért csodálom Páli. hogy bár félt, sőt nem csak félt, hanem rettegett is, mégis győzelmesen futotta végig pályáját, és hogy tisztogatván a világot s szárazon vizen vetvén az Isten igéjének magvát, a veszedelmek tengerében el nem merült. És az én beszédem és prédikálásom nem az emberi bölcseségnek hitető igéiben, azaz : nem világi bölcseséggel bitó. Ha tehát mind a tanítás minden álokoskodástól ment \ala, mind az első hívők tudatlanok voltak, a hirdető szinte
