A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Aranyszáju sz. János életrajza, és
14 dig haladott foglyával, elannyira, hogy ennek mellén és hátán ollykor patakként csurgóit a hideg esővíz. Midőn pedig a nap forró sugara legforóbban lövelt, örült, tudván hogy ez agg Jánosunk hajvesztetle fejére végetlen kínt okozhat. Ha olly helyen mentek keresztül, hol fürdő volt, a nyomom zsoldos meg nem engedé, hogy ott foglya időzzön. Ezen ut majd 3 hónapig tartott. De a sz. férfiú csak tűrt, mert a béke s nyugalom angyala, melly tiszta kebelében honolt, vígasztalé őt; hiszen ő Jézusértés az igazságért szenvedett ! 407dik sz. Mihály hava I3dika volt élete utolsó napja. E napon midőn Komán nevű város felé közelednének beesteledett: nehogy pedig a városban orvosi szert használhasson, a várostól mintegy ezer lépésnyire eső keresztelő csarnokban éjjeleztek. Ezen éjjel sz. Basiliscus hajdani komaniai püspök, azon helyen kivégeztetett vértanú, megjelent Jánosnak, s igy szóla hozzá: „bízzál János társam! holnap együtt leszünk. ” Bízván ezen szavakban János, következő napon könyörgött mellette levő zsoldosaihoz, hogy legalább 5 óráig maradnának itt, de ezek csakhogy vele ellenkezhessenek, tüstént tovább indultak ; de alig mentek harmincz lépést, kényszerültek ismét visszatérni, mert János igen roszul lett, fedetlen feje a nap hő sugarait tovább ki nem állhatá ; vissza térvén, hivatalához méltó díszruhákat kért, s azokat fölöltötte, a rajtalevő öltönyöket pedig a körüllevők közt elosztá. Kísérői s más jelenlévők előtt itt e földön utoljára mély buzgósággal imádkozván , midőn szokása szerint fölsóhajtana: „dicsőség Istennek mindenekért”, s reá mondaná a vég „Ámenét, nyájasan behunyván szemeit meghalt életének 60dik évében. Lelke vigasztalódva emelkedett föl túl a földieken, hogy a tántoríthatatlanul kiállott tusa s küzdések után a d:adali örök-zöld babért fáradsága díjául az igazságos Istentől elfogadhassa. Sz. Ágoston a dicsőségben tündöklő sz. férfiúról igy szól: „Eius obitus gloriam illius non sustulit, sed auxit, et Beatissimus Pater Chrysostomus affabilis, lotius orbis amore dignus, ex suorum hostium persecutione et furore novum adeptus
