A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Aranyszáju sz. János életrajza, és
8 létet a nép magáhozi szitására merte használni, a mint ő erről Serapio szerpap által még Ázsiában létekor értesítetett. A gőgös Severian a feddés által büszkeségét sértve találván, barátjának Antiochus ptolomai püspökkel kérlelhetlen ellensége lön, habár ebeli indulatát keblébe fojtván, kitörni nem engedő. János már azt gondolá, hogy hátralevő napjait az általa olly annyira óhajtott csöndességben élheti le ; de máskép akarta ezt a gondviselés, mert neki még sokat, igen sokat kelle szenvedni! Nyíltan s leplezetlenül mondotta ki János mindig az igazságot minden rang- nem- kor- tekintet- különbség nélkül. De épen ezen igazságszeretete volt szenvedéseinek okozója ! veritas odium parit ! János hatalmas ellenei közt először említhetni Theophil alexandriai püspököt, kiüt— mint már láttuk — fölszentelé, de ő ezt csak bizonyos körülmények miatt s vonakodva tévé, akkor is tartott ő már az erős lelkű János, a szabad, személyt nem tekintő szigorú szónoktól, s helyébe bizonyos Izidor nevű szerpapot akart a byzanczi püspöki székbe emelni, de terve meghiúsult, mellynek kivitelére már csak alkalmat várt. — Továbbá ellensége, vagyis irigye volt Akácz bervei püspök, s mint már tudjuk Severian és Antiochus. Az alren- dü papság közt is találkoztak, kik Jánost szigorú fegyelméért, papjaitólfeddhetlen rendes élet követeléséért, igazságos intéséért, tisztátalan életöket megrovó beszédeiért nem türheték. Fő ellensége pedig Eudoxia császárnő volt. A büszke kincs- és dicsvágyó nő nem szenvedhető már Jánost, ki az általa táplált vétkek rútságáért több Ízben ellene kikelni, — ki őt a kéjenczet nyilvános vendégségek alkalmával is meginteni, sőt— miről Jánost előtte vádolák,— a nép előtt Jezabelhez hasonlítani merészlé. — A dolog illy körülményei közt 402dik évben 4 barát jött Konstantinápolyha, kik testállásuk miatt „hosszuknak” (fratres longi) neveztettek, kikhez még más barátok kapcsolák magokat. Ezek számszerint ötvenen János lábai elé borultak, esdvén, hogy őket, a Theophil alexandriai püspök állal minden ok és kihallgatás nélkül számüzötteket venné hathatós pártfogása
