A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)
Aranyszáju sz. János életrajza, és
9 alá, s ha lehet, eszközölje ki, hogy ők a hegyekbe csönd- lakta magánylakaikba visszamehessenek. János ezt nekik megígérte, intvén mindazáltal, hogy csöndben legyenek , míg a dolog állapotát kipuhatolhatja, mindazáltal a hívek egyességébe (communio) föl nem vévé, nehogy Theophil haragját magára vonja. Irt János Theophilnak egy igen szép levelet, mellyben magát „testvérének* »fiának® nevezé, s káré hogy a fönnevezett barátokat fogadná vissza kegyelmébe; de kérése meg nem hallgattatott. Ezt a jámbor szerzetesek igen is szivökre vevék, s Jánosnak ismét beadtak egy könyörgő levelet, mellyben Theophilt zsarnokságról s más alacsony jellemet tanúsító leltekről vádolák. Közié János ezen vádakat —de barátságos hangon— Theophillal, de ez a helyett hogy ennek szelíd bánásmódját megköszönné, föl- ingerülve a legdühösebb kifejezésekkel válaszolt. János olvasván a levelet, a barátokról s ügyökről többé hallani sem akart. De ezek nem nyugodtak, s a legsúlyosabb vádakkal terhelt Theophilt magának Árkád császárnak adták föl. A császár meghallgatá őket, s ismervén János bölcseségét, igazságszeretetét, őt az egész ügy fölött bíróvá rendelte; Theophilnak pedig János előtt okvetetlenül megjelennie, s magát védnie kötelességévé tévé. — Megjelent csakugyan a megaláztatásáért boszut forraló Theophil, s a János által ajánlott kényelmes úri szállást megvetvén , máshol szállásolt. Az őt több ízben barátságosan meghívó byzanczi püspökkel sem találkozni, sem szólani nem akart. A császár Jánost magához hivatá s inté, hogy reá bízott tisztében minél előbb járjon el; de ő ezt tenni nem akará, mondván: „nem hozzám tartozik Theophil tettei fölött bíráskodni, — ítéljen fölötte az aegyptusi főpapok tisztes zsinata®.—Theophil pedig szüntelen azon gondolkozott, hogyan érhesse el rég óhajtott czélját, miszerint Jánost a püspöki széktől megfoszthassa. E végett János ellenségeit — kiket már ismerünk, — s más vele egyetértő püspököket összelőtt, s velők nem a városban, — mert a főpásztoráért élni halni kész byzanczi nép gyanítható lázadásától félt,— hanem mesz- sze a várostól három hét múlva 403dik évben »ad quercum®
