A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 13. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1846)

Az ál s a valódi reformatio

189

Sírba tevék a Megváltót, de jól tudták, hogy az Ur fölkentjét enyészet nem érheti. Rettegve őrizték, mig föl nem viradt Hús vét napja s ő a megdicsőült föl támadt. Illy három napja az egyháznak is volt. Már századok előtt hirdették a hamis próféták, hogy az egyháznak vége, neki már megadták a halálos döfést. De mégis nyugtalanok s bizonytalanok lévén, a császártól őröket kértek a vélt halott számára a végett, hogy ha ez ismét életbe lépni merne, újra a halottak országába visszautasítassék. De az egyháznak is föl viradt Husvét reggele, és örvendező alleluja elhangzott a föld terén ; keleten támadt a hang s a nyugat ezerszeresen viszhangozá. A kígyó sarkát szurá meg neki, de őfejét tápod ta szét.

Az Ur fölszállott mennybe s eljövend a nap, mellyen nagy, megszámíthatlan sereg minden nemzet-, törzs-, nép- s nyelvből fehér ruhákban tündökölve, pálmaággal kezében a trón, a bárány előtt álland kiált ván : Dicsőség az Istennek, ki a trónon ül, s a báránynak.