A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 12. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1845)
Az ész mérsékléséről a religio dolgában
55 nemzetek szilárd véleményének, és a szétterjedt hírnek hitte el. A* hírnek—mondom — inelly szétterjedésével, öszhangzásával, és régiségével erősbödött. Továbbá a 16. fej. részint a kér. religio bámulandó csudái, mellye- ket csak a szemtelen tagadhat, részint a hívők sokasága által, melly Ágoston idejében a föld nagy részét elö- zönlötte , mond bennünket indítatni a hivésre : „Azon embernek, ki nem képes az igazat átlátni, hogy erre alkalmas legyen, és kijózanuljon, készen áll a tekintély, melly hogy részint csudákon, részint sokaságon alapul, senki sem tagadhatja.“ A következő fejezetben pedig több hihetőségi indokokat számlál elő, mellyeknél fogva hinniük kellett és kell a híveknek a mi időnkben is.„Ez végbevitetett — úgymond — az isteni gondviseléstől a próféták jövendölései-,Krisztus emberisége s tanítása-,az apostolok fáradozásai-, a vértanuk meggyaláztatása, keresztje, s halála-, a szentek dicsőséges élete-, és mindezekben az ügy fontosságához méltó, s a körülményekhez alkalmazott csudák által.“—íme a védvek,ime az okok, mellyek a hitetlent hivésre bírták,mielőtt bizonyos s belső megmutatás vagyis: ismeret által értette volna az isteni törvény minden tanít- mányait és titkait. Azért igy folytatja sz. Ágoston : „Minthogy tehát ennyi hasznát s gyümölcséi látjuk az isteni segedelemnek, kételkedünk-e még azon egyház kebelébe lépni melly az emberi nem köz vallomása szerint — bár mit fecsegjenek az eretnekek, kik részint a köznép Ítélete , részint a zsinatok fontossága ; részint a csudák fönsége által is megczáfoltatnak, — az apostoli széktől kezdve a püspökök folytonos következése által a tekintély tető-pontját elérte?“ Más illy kiil—okok, mellyek Ágostont a kath. egyház kebelében tartották, bővebben előadatnak tőle a Manich. lev. ellen irt könyv. 4. fej. Most tehát jőjön Pherepon, és mondja Észrevétel. 596. lap. „A hazugságok- és meséknek mellyik szatócsa nem kívánhatott hasonlót? Avagy a zsidók és pogányok nem felelhettek-e imigy az ellenök okoskodó keresztényeknek : „hinni kell, és nem okoskodni.“ Ám—
