A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Sz. Bernárd életrajza, és
23 Ilik Incze, s Illik Sándor pápák — sz. Bonav. bibomok — s Otto frising. és Theobald püspököknek, mellőzve ezek-, s egyebek igazságos nyilatkozatait, álljanak itt Sylvius András im e szavai: „Dominus Bernardus Abbas clara-vallen. quasi stella matutina Monachicum ordinem illustrat, et sanctitate, doctrina, miraculis claret in Gallia (imo Germania, Italia, Anglia) cuius vita tantum excellit ut parum sit omne, quod in eius laudem dictum, vel scriptum fuerit. Eius labore, iervore, et solertia rabies leonina per Petrum filium Leonis m Rom. Eccles. per octennium excitata, sedata est.“ ') — Irományit illetőleg pedig Piatus Hieron. ezeket mondja : Quid de Bern. dicemus, quem vere apellare possumus plane mellitum, qui spiritualibus documentis scatens, iisque optimis, et perfectissimis, id etiam praecipuum habet, ut ita scripturas sacras in suum stylum immisceat, et contexat, ut vel ipse scripturae verbis loqui, vel scriptura ipsius ore sonare videatur, quae res una cum lepore gravitatem quoque ae vim habet mirabilem“ 2). A józan, okos ember soha nem szokott valótlan állítással önfeje fölött pálczát törni ; az ellenséges kebel igazságtalan vallomással soha nem fog ellenének kedvezni. Ellenben ki elég aljas az erényt nem méltányolni, ha bár az ellenség táborában tündököljék is? ki elég vakmerő azt ellenséges indulata mellett is érdemétől megfosztani?! És ha mégis mind e mellett annyira vak a pártszellem, hogy ez utóbbiak ellenkezőjére tények, tagadhatlan tények hozathatnak föl példákként az emberi történet aknájából ; ezek csak az előbbiek tagadhatlan igazságát annyival erősben bizonyítják. Innen ama kétségtelen igazságú mondat: „nulla suspicio cadit in laudem, quae ex invitis inimicorum pectoribus erumpit veritate cogente.“ — Azért ') In synopsi Hist Francomerouvingicaclibr. 3 cap- 5. 2) De bono stat: Rei. libr. 3.
