A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Klobusiczky Péter kalocsai érsek életrajza
353 parancsát : „Ha ki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye keresztjét, és kövessen engem.“ E végből szentül s híven megtartotta az anyaszentegyháztól parancsolt böjtöket s húsétektőli megtartóztatást, hogy igy tompulván érzékei szabadabban szárnyalhasson áhi- tatos leikével mennyekbe; és ámbár a böjtöléstől föl volt mentve, ámbár öregsége miatt orvosa azt veszedelmesnek állította, még sem lehetett őt az evveli föl- hagyásra bírni; a határozott napokon kívül más, magán ájtatoskodásból választott ideje is volt, minden havon keresztül, mellyben bőjtölt; sőt betegségében is megülte a böjti napokat, és az unszolóknak azt szokta a tisztes öreg felelni: „ha egészségemben katholikus voltam, beteg koromban sem akarok kálvinista lenni.“ Szóval olly szent, olly buzgó életet viselt, hogy soha sem volt hallható ajkairól egy szó is, melly nem szolgált volna Isten dicsőségére, a jelenlévők lelki épületére. De szerette Péter felebarátját is; élő volt a hit, melly keblét hevíté, és dús tettekben mutatkozott az egészen az apostol intése szerint: „a tiszta és makula nélkül való religio az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő háborúságukban.“ Ki volt ugyanis készebb felebarátjának segédkezet nyújtani, az ínség okozta kínokat oszlatni; ki hajlandóbb a sors sújtottakat fölkarolni mint Péter? ki boldognak vélte magát, ha sinlődő embertársai könyűit javainak megosztása által letörölhette; vagy honnan lehet származtatni a tömérdek jótéteményeket, mellyekPéter emlékét örökítik, ha nem forró felebaráti szeretőiéből, szeretet által munkálkodó hitéből? Látók érseki székét, főpásztori lakát környezve siránkozóktól, sorsüldözöttektől , szegények , ügyefogyottak nagy sokaságától ; mindenki érseki, bőkezű szorgos atyjában bizék, és segítve lön mindenkin, a nyomort jólét váltotta föl, hol Péter volt. A mi itt adakozásai közöl följegyezte- tik, az tudva van, és nyilvános az egész haza előtt, Munk. XI. köt. 23
