A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Sz. Bernárd életrajza, és
17 latkoztak a hőn szerető szülők, mert Bemard kitűnő elmetehetség mellett fogékony szivet is örökölvén a jámbor szülőktől erényességben úgy; mint a tudományban fölülmúlta társait. Milly boldogító érzelem jutalmazta itt a nemes szülők szorgoskodását! de az édes anyai kebel nem élvezheté sokáig ezen andalító örömöket; mert e múlandóságból Istenéhez az örök létre átszenderűlt, üdvös intésein kivűl magasztos példáját hagyván szülöttinek. De Bernárd nem csügged e, hanem erős lélekkel legyőzve édes anyja halála okozta kínos fájdalmit, s a megkezdett erénypályán tovább sikerrel haladott. S midőn a gyermek évek arany perczei elröppentek ; az ifjú kor tavaszára jutott árva fiú kilépett a zajos világ tágas piaczára. Lángész, vonzó szónoki tehetség, hódító testalkat, s bájos arczok valának tulajdoni. De mi őt leginkább diszíté az erény vala.—Ártatlansága iránt főleg féltékeny, hol ezt koczkáztatni látta onnan távozott.—Ez milly szép erény; olly ritka volt azon időben. Kora ép azon időszakba esett, midőn a papi nőszülés szomorító következményei emésztő féregként rágódtak a hierarchia élet-fáján, midőn az investitura, s symonia e kettős szörny veszélyezteté az egyház jóllétét, s az erkölcsök e megromlása korában minő el- szánás-, minő szilárd önmegtagadásba kerűlhete egy ifjúnak lemondani a világról, melly szédítő kecseivel, s kábító csábjaival kinálkozék ? ! de ő nem haboz a világtól , mellyhez atyai örökségén kívül legszebb kilátások csatolák, elbúcsúzni, lelkének békét a csendes magányban keresendő; nem haboz a földi, s mulé- kony javaktól megválni, hogy örökségét biztosítsa az égben. Igyekeztek ugyan rokoni, s baráti e szándoka valósításától visszatartóztatni, s mint maga sz. Bernárd megvallja igen hátráltaták ; de nem sikerült eltö- kéllettsége megváltoztatásán diadalt ülni a csáb- s édesgetéseknek, mert Bernárd szilárdul elhatárzá valamelly zárda iótékonv fegyelme alatt munkálni lelki üdvét. Munk. XI. köt. ' 2
