A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A primatusról
dőn Rómáért, Zrínyinek, midőn kedves hazánkért hősien onták nemes vérüket; kiknek sírhantjain mi is olly- kor ollykor az ellágyulás óráiban andalgánk, örömkö- nyűkkcl üdvözölve, s mélyen tisztelve az emberiség diszhamvait; ide értve egyházunk millió martyrait, kiknek az égből aláhozott, és szívökben tiszta fénynyel nyomakodott hilök- s meggyőződésükért, három század hosszú során keresztül Nero- s hasonlóinak nem annyira népatyák, mint vért szomjúhozó hóhérok vas pálczájának alatta a megtompult lélek s szívromlottság minden kigondolható kínainak közepette csordult ártatlan , mondhatnók — szent vérök. A népek melleiben kiforrott meggyőződés által ugyan szentesített s közönségesen elismert igazság is már, „hogy az ember társas életre van teremtve“ mert erre unszolja az embert szívösztöne, a szükség érzete pedig erre készteti. Kívülről az ellenséget eltávolítani, hogy belül az összeözönlött népek, a béke és bátorság malasztos ölében a társasági élet édes örömeit élvezve a jólét lehető legmagasb fokára emelkedhessenek, fólküzdvén magukat az emberi nagyság díszkoszorújába : első s végczélja a társaságnak. Ebben mindenki egyhangúlag megegyez. De valamint illy áldás- teljes végeredményű létesíthető társaságot nem képzelhetünk fő, vagy is igazgató nélkül, — miben újra mindenkinek meg kell egyeznie, hahogy az emberiség any- nyi százados történeteivel — (minek úgy is praxisán minden theoretikus erőködés széttörik) — homlokegyenest ellenkezni nem akar, valamint a társaságok ke- letkeztekor, az abban összolvadottaknak főről kelle gondoskodniok, ki, mint Cicero megjegyzé „kivid az ellenség ellen vitéz, de belül, a társasági élet körében bölcs boldogító atya lenne:“ úgy nem képzelhetünk állandó , s az üdvözület révébe biztosan vezérlő egyházat,— melly nem egyéb vallási társaságnál — fő nélkül; úgy kelle gondoskodnia az egyház alapítójának, ha ez csak socratesi vagy platói hölcseséggel hira is, 276
