A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
A primatusról
277 főről, kiben az ő látszólagos megszűnése után a felsőség—ideal központosukon. Ezt annál inkább kelle tennie , mivel a világ végezetéig fönmaradó, az egész világot átölelő, minden népeket üdvhozó s boldogító szívóhoz szorító egyházat akart alapítani; mivel ő sem nem Socrates, sem nem Plato, hanem azon legma- gasb lénynek, ki iránt a meg nem romlott szívben, a csudálat, tisztelet és hála azon kiinagyarázhatlan ve- gyiilete buzog, mit imádásnak nevezünk, egyszülött fia, és Isten, kihez kebleinknek legszentebb érzetei szelíd karokkal vonzanak, ki következéskép jobban ismerő emberi gyengéinket s jobban tudá a tizenhatodik század reformator hőseinél mind azon kellékeket, mellyeket tulajdon vérével szerzett egyházának, — e roppant mindenség végromba dőléséig—fönnmaradása igényel. Mi ezen kellékek közé bátorságosan sorozzuk a pápafelsőséget. Mert hogy tizennyolcz század annyi eseményei között, mig népek és nemzetek enyészének el a föld tekéről, mig trónok hullának porba, mig any- nyi szenvedély, düh, s rósz akarat kezet fogva vitának az egyház ellen, s dulának még benne is, szent- ségtelen kezekkel szaggatva az édes anya szeretetteljes kebelét, hogy mondók, ennyi vészteljes idők borongásai között az égből szelíd angyalfényben hozzánk lebegett hitvallás eredeti tisztaságában és egységében — melly legbizonyosabb ismérve (critérium) az igaz re- ligiónak — fő nélkül főnmaradhatott volna, s tovább is fónmaradhatna, mi legalább állítani nem mérnök. Sőt inkább erősen hisszük, hogy Krisztusnak, ha egyházat alapított, egyszersmind primátusról is kelle gondoskodnia. Hogy pedig Krisztus egyházat alapított, azt minden erőködés nélkül kitüntethetni a szentirás- ból mint a kinyilatkoztatás egyik kútfejéből. I. íme Krisztus tizenkét apostolt választ, kik mind szavainak, mind tetteinek élő tanúi és az általa megkezdett isteni műnek végrehajtói lennének. Ezeken kívül még hetvenkét tanítványt, kiket eleve elkülde, hogy
