A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Három fő erény

26 i

R c ni é ii y.

Amott, a bûnfi bátran uszdogál,

Oily éldelegve jár a földi kéjben;

Miként fabáb a víz felületében, —

Mig végre ő is partot ér, s megáll;

De öntudatja szól, midőn megáll,

Hogy azt lecsendesítso belsejében Kiáltoz: ,Isten nincs az ég ölében És nincs remény a sír határinál.4

Én gyászolok könyüzve ő felette,

Ah ! mert magát a gyáva eltemette,

Fáj; mert hisz embertársam volt nekem!

De én bízom jó Istenem kegyében,

Reméllek éltet angyalok körében,

Áldj meg! reméllek Benned Istenem!!

Szeretet.

Az Isten minket olly igen szeret,

Leküldte szent fiát a földre nékünk,

Ki kínosan kereszten halt meg értünk,

S fölment, kitárta ott a mennyeket....

Mi úgy szeretjük ezt az életet,

Hogy már csak ebben, és csak ennek élünk, Az üdvhozó keresztre rá se nézünk,

El! elfelejtünk Isten Tégedet!

Sírjunk — porágyain a szent atyáknak !

Kik hőn szeretni már itt lent tudának,

S tudnak szeretni fent is szüntelen,

Sírjunk! de őket lélekben kövessük,

Istent, s az embert mint kell hőn szeressük;

0 add szeressünk Téged Istenem!!