A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Élet
262 Élet. Fönn a kékes ég ölében Hol szeraf-dal zengetlez, Szende angyalok körében Vándor boldog ott leszesz. — Hit remény ott teljesülnek, Minden ajkról üdv mosolyg, A kebel hő sejtelmének Titkos Tárgya ott ragyog. Itt be sokszor elborítja Szép vidor napunk egét Egy sötét éj, s szirthez sújtja Éltünk drága kellemét! — Ott örök derű világít Melly borút nem lát soha, Ott az élet üdvvirágit Bánat el nem hervasztja. Túl a felhők kék azúrján Vándor — ott ragyog honod, Nincs e véges föld határán Maradandó városod! — A halál fagyasztó csókja Majd lezárja ajkadat, Elfelejtnek — s néma sírba Zárják elhűlt hamvadat. Látod iijú milly múlandó Vajmi csalfa e világ! Mennyet ígér —s néhány ásó Földgöröngygyel eltakar. — Föl tehát e gyáva porból, Hidd szeressed Istened! S majd ha búcsút véssz e hontól Ö lesz Élted — Mindened.
