A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött
<34 porfólleg vonult a kath. egyház tiszta egére, s úgy látszott : végső napja van jelen. Luther és követői már diadalt éneklének közelgető enyészte fölött, s valóban közel vala reményök teljesülése. Az elemek (nem mindig a legtisztábbak) végtelen sokasága sodortatott e mozgalomba. Az elismert visszaélések voltak az újítás ürügye; fölingerlett nagyravágyás, zabolátlan testiség, féktelen kincsvágy is ügyesen tudták maguk részére a kártyát keverni. A katholikusok közt némelynek eléggé szívesek valának a színlésnek hitelt adni, miszerint a kath. hittan lényege nem fog érintetni; hogy csak iskolai vélemények és némelly visszaélések kiküszöbölése forc.g főn; maga a romai udvar is igen sokáig munkátlan veszteglett, és ezért a , javítók“ részéről gyalázatot, gúnyt, rágalmat aratott. A papság valamint az avatlanok tudatlansága nagy erkölcstelenség és gyengeség kíséretében nem sejdíte veszedelmet. Csoportonként jártak idestova az új tan védői gúnydalokat énekelve, s ábrándos beszédeket tartva. Luthernek kikiáltott evangéliumi szabadsága édesen hangzott a pórnép füleiben, melly alatt adómentességet értett; a fejedelmek alapítók s zárdák gazdag zsákmányát, a papok feleséget óhajtottak. Hogy ezen körülményekben az új hit hirtelen elterjedt, senki sem csudálhatja. De itt is, mint mindenkor gondoskodott az isteni gondviselés. A kath. tartományokban nagy buzgalommal s bő tudománynyal bíró férfiak legyőzték az újítókat. Fejedelmek és püspökök elűzték a dühös buzgólkodókat (zelotes), s a sok rothadó tag kilépte után új élet virult a kath. egyház kebelében. A sok visszaélés eltöröltetett, az egyházi fegyelem meg- javítatott, s a kath. hittan határzottan lön kimondva a trienti zsinat által. A kérdés alá vont dogmák rész- letesb kifejlést nyertének, s a tagok hiánya betöltetett az újonnan keletkezett Jezuita rend munkássága és buzgalma s számtalan pogány megtérése által.
