A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött
135 VIII. Mostanra meg vala szabadítva az egyház, s a diadalmi harsogás elhangzott. A reformatió, mely- lyet Luther egy láthatlan egyház s a korlátolt akarat theoriájára épített, nem sokára láthatlanná s korlátolttá lön, Luther még tapasztalá, mennyire szól a hitrege (mythus) igazat: Ne remélj örömet aratni, ki sárkány fogait veted el. Minden növény, mellyet nem az atya plántált, ki fog irtatni. Nem sokára ismét új ellenségek támadtak. A magánihletés (inspiratio privata) álomképe, melly csak hamar szabad vizsgálás jogába ment át, ábrándos felekezetek nagy sokaságát idézte elő: materialismust, indifferentismust s teljes hitetlenséget. A reformatió- ban rejlett a franczia forradalom magva; ez egy válaszfalat állított föl németország közepén, fóldúlta az egyességet, és ez mint ellenzéke a kath. egyháznak most is termékeny anyja számtalan zavaroknak. S tehát ez vándorlásunk eredménye? Láttuk az egyházat mindjárt kezdetén körülvéve zsidók- s pogányoktól, sokszor harczolni bel-eilen- séggel, sőt gyakran mind a hárommal egyszerre. De győzedelmeskedett ő a zsinagóga fondorkodásain, a romai császárok üldözésein; s elnyomá sajátságos életerejével a véleményeikhez makacsul ragaszkodó áltanítókat. Láttuk a költöző barbárok dühét, a nyugati császárság megbukását, népek s szétzúzott állodalmak töredékeit. Az anyaszentegyház rendíthetlen maradt. Láttuk Ázsia- és Afrikában a keresztet hanyatlani a fél hold előtt, — sa kereszt előtt meghajoltak az éjszaki barbárok. Láttunk századról századra sokszoros botrányt, ezer meg ezer eretnekséget támadni s ismét elenyészni. Láttuk Constantinápoly rombadültét, Zophia egyházának kúpján az arab próféta zászlóját; de láttuk egyszersmind a kereszténység bevitelét né- metországba akkor, midőn az ott csaknem egészen ki vala irtva, tehát egykorulag lealacsonyíttatását s újjá születését. Láttuk az új hit hirdetőinek rajosko-