A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)

Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött

113

mi közvetlenül a kinyilatkoztatáshoz tartozik l). Jézus tegnap és ma, ugyanazon mind örökké *).

Sokszor szemére lobbantatott az egyháznak becs- telenitőleg, miszerint tisztátalan hozzáadással a kér. hittant meghamisította; és hogy a protestantismust illeti a kér. hittan tisztaságának, s az evangélium a maga régi fényébe s eredeti egyszeriiségébei visszaállításának dicsősége. Hogy az evangélium, mellyet Jézus és az apostolok tanítottak, az első századokban pogány babonává, s zsidó balhitté fajult. A sz. atyák, igy szólnak ők, nagyobb részt platonismusnak hódolának ; a dogmákat koruk kecsegtető philosophemáival- szaporíták, és mystico-allegoriai magyarázat, vagy dialecticai bon- czolgatás (subtilit'át) által a christianismus elemeibe önvéleményeik kovászát vegyíték, s azt egész idegen téveszmékkel tölték meg, mellyek azután a zsinatokban hitágozatok gyanánt kihirdettek. Mások (folytatják) a sz. írást több áhitat-, mint belátással olvassák, s Ori- genes-, Tertullianként a morált, önmegtagadás, tisztaság, alázatosság és béketürés erényeit indiai fakirok, avagy rajoskodó ascetica szellemében olly magas fokra csigázák, melly emberi erővel alig, vagy épen nem elérhető *). Végre mondják, miszerint a pápai rendszer a pápát bitorlásainak tetőpontján mint minden egyházi hatalom birtokosát, minden egyházi hivatal saját— lagos kiosztóját (ordinarius) állitá elő, s őt az egyház korlátlan urává emelé ; ennek eredménye lön, hogy a romai udvar minden tűrhetőnek látszó visszaélést és babonát szentesíthete, s gyakorlatba hozhata, s csak 1530ban midőn Luther és Melanchton az ágostai vallástételt tervezték, nyeré ismét vissza az evangélium előbbeni tisztaságát. Ezeknek sikerült a christianismus>) V. ö. Walters Kirchenrecht 25. 1. — 2) Zsid. XIII, 8. — 3) V. ö. Riem, das reinere Christenthum, oder die Religion der Kinder des Lichtes- Berlin 1789. Rotteck’s Geschichte 4 k. 260. 1. Freiburg in Breisgau. 1842.

Munk. XI. köt. 8