A pesti növendékpapság magyar iskolájának munkálatai - 11. évfolyam (Pest, Trattner-Károlyi, 1844)
Aphorismák a christianismus ugyanazonsága fölött
112 minden viszontagságaival, mert ő Jézusnak állandó jelenléte — intézete, mellyben folytonosan él, szelleme munkál, s az általa tanított ige örökké hangzik ') végre ő az igazság oszlopa2), mellyet a pokol, bármiként erőködjék ellene, meg nem rendíthet3). Ha az egyháznak terv- s időbeni folytonos kifejtését, az ellene emelkedett félelmes viharokat, minden század különféle újításait, az egyház, álladalom és tudományok közti sokféle súrlódásokat, jeles rendelkezéseit, s övéinek javára czélzó, de alacsonyleiküség és fanatismus által gyakran félreismert intézményeit, a mellőzhetlen harczot, mellybe mint világosság birodalma a sötétség országa ellen ereszkedett, s végre a neki annyira saját, az emberek földi állapotát megkönnyítő , s magasra emelő *) anyai gondoskodását tekintjük: nem csudálhatjuk, ha a rend s hitegység fön- tartására czélzó némelly rendszabályai nem mindenütt, és minden időben ugyanazok valának, ha uj intézkedések tétettek, vagy szokások hozattak be ; ha néha a gyom is felnőtt, s a külső egyházi fegy idő, emberek és körülmények igénye szerint módosítatott, tág vagy szűkebb határok közt tartatott; ha a tudomány alakja változott, és különféle időkorban a dogmák alaposabb ismeretére sokféle úton lön törekvés. Az egyháznak van isteni s emberi oldala. Emezt tekintve engedékeny, hajlékony, összekötve a népek életével s a századok sajátságaival. Illyféle rendelkezésekben — a mennyiben változatlanságot, és mellőzhetlen teljes egységet igényel — nem követel magának csalhatlanságot; csak any- nyiban vitatja ezt a mennyiben soha sem rendelkezhetik úgy, és nem hozhat be olly rendet, melly által a kér. hit és élet alapelveiben sérvet szenvedne. Mig külsejét folyton kiképezi szilárdul ragaszkodik ahhoz, «) Mát. XXVIII. — 2) Tim. 1. lev. III, 16. — 3) Mát. XVI, 18. — 4) V. ö. Cone. Frid. decreta Reformat. Sess. XIII, 23. 24. 25.
