Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)

Az apostoli hitvallás (sz. Ágoston után)

70 munka? Engedelmesség. Mi a’jutalom? Halálnélkiili föltá­madás. Miért tevém hozzá halálnélkiili? Mivel föltámadott Lázár, ’s meghalt: Krisztus föltárnád!. Rom. VI, 9.: 's már meg nem hal, a' halál ő raj/a többé nem uralkodik. Az irás mondja: (Jakab apóst. V, 11.): Job’ tűrését hatottátok, és miben végezte azt az Úr, lőttéi/ok. Midőn Jól)’ szenvedéseit olvassuk, elborzadunk, eliszonyodunk, meg­rettenünk. ’S mit nyert? Kétszeresen a’ mit vesztett. Ne legyen tehát az embernek múlandó jutalom végett türelme, ’s ne mondja magában: tűröm a’ szerencsétlenséget, majd kétszeresen visszatéríteni!! azt az Isten: Jól) mindeneket kétszeresen nyert vissza, ’s annyi fiat nemzett, a’ meny­nyitől megfosztatott. Nem kétszeres tehát ez? Valóban két­szeres, mert kiket elvesztett is életben valónak. Ne mond­ja senki: tűrök, ’s valamint Jóbnak, úgy nekem is vissza­pótolja az Isten: mert e’ szerint már nem lesz béketiirő, hanem sokra vágyó. Mert ha azon jámbor férfiúnak türelme nem lett volna, ’s a’ csapásokat szilárdon nem tűrte volna, ama bizonyítványt, mellyet az Ur felőle tőn, mi okból nyer­te volna ? Jób I, 8.: Nem szemléled-e meg monda az Úr az én szolgámat Jóbot, hogy nincs hozzá hasonló a’ földön, egyűgyü ember, és igaz istenfélő. Feleim! Micsoda bizo­nyítványt érdemlett az Úrtól ez a’ szent ember? ’S mégis a’ gonosz asszony amitgatásával elakarta őt csábítani a’ kigyó’ szerepét vévén, ki valamint a’ paradicsomban Isten­től teremtetett első embert megvesztegette; úgy most is káromlásra biztatva akarta elcsábítani az Isten’ kedves emberét. Atyámfiái, miket szenvedett ? Ki vallhat illy nagy kárt javaiban, házában, fiaiban, testében, ’s magá­ban a’ kisértő nejében is, ki még megmaradt neki? De a’ hátramaradott nőtől is idővel megfosztani, hacsak őt segédül meg nem tartja : mert az első embert Éva által os­tromolta , Évát megtartotta. Mennyit szenvedett tehát? Minden birtokát elvesztő, még a’ háza is leroskadt, vajha csak leroskadt volna: de a’ fiait is eltemette. ’S mivel a’ béketiirést ollyannyira magáévá tette, halljátok mit felelt : az Úr adta, az úr vette el, a’ mint az úrnak tetszeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom