Munkálatai a pesti növendékpapság magyar Iskolájának - 9. évfolyam (Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1842)
Az apostoli hitvallás (sz. Ágoston után)
71 s úgy lön, legyen áldott ns Ur neve. Jól). II, 22. Elvévé a’ mit adott, valljon elvesztette-e, a’ ki adta? Elvévé a’ mit adott. Mintha mondaná, mindent elvett, vegye el mindenemet , meztelen bocsásson el engem, ’s nekem magát hagyja meg. Mert mi nélkül szűkölködöm, ha Istent birandom? Vagy mit használ nekem minden egyéb, ha Istenemet nem bírom. Testére is jőve a’sor, megsebesítetett tetőtől talpig, genyetséggel, hemzsegő férgekkel öntetett el, mindezek’ daczára Isten iránti állhatatos bizodalma renditlietlen maradt. Inkább ördögi segéd mint férjvigasztaló nője káromlásra akarta eltántorítani : még is megmaradsz-e a’ te egyiigyuségedben? áld meg az Istent, és halj meg (Jól). II, 9.). Mivel tehát megalázhatott, föl kellett magaszlaltatnia. És Isten azért tévé ezt, hogy megmutatná az embereknek: miképen szolgájának az egekben fönségesbeket készített vala. A’ megalázott Jobot tehát fölmagasztalta, és a’ föl- fuvalkodott ördögöt megalázta, mert ezt megalázza, és amazt fölmagasztalja. Zsolt. LXXIV, 8. Szeretett Feleim! Ne várjon itt jutalmat senki köziiletek, ha illy kép’ sanyar- gattatik : például ha kárt vall, ne olly szívvel mondia e’ szavakat: az Ur adta, az Ur vette el, a’ mint az Urnák tetszett úgy lön, legyen áldott az Ur neve, hogy kétszeresen adassék neki vissza. Türelem és nem fukarság által dicsérje az Urat. Ha az elveszetteket kétszeresen vissza- kivánod, ’s azért áldod az Istent; földiek’ vágyából, és nem Isten’ szeretetéből áldod az Istent. Ne jusson eszedbe, mi a’ szent férfiúval történt, mert csalod magad’. Midőn Jób mindeneket tiirt, kétszeres visszanyerést nem reménylett. Állításom’ igazsága bebizonyul mint első vallomásából, midőn károkat vallott, és fiait elveszté; mint második vallomásából midőn testi sebekkel kinoztaíott. El/ / ső vallomásának ezek a’ szavai: az Ur adta, az Ur vette el, a’ mint az Úrnak tetszett, itgy lön, legyen áldott az Úr neve. Mondhatá vala: az Úr adta, az Úr vette el, adhat ismét a’ ki elvette, többet adhat mint mennyit elvett. Nem ezt mondotta, hanem mintáz Urnák tetszett úgymond agy lön-, mivel neki tetszett, tessék nekem is: a’ mi a’ jó
